A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Az első szarmaták az Alföldön A korai keltezés esetén a szarmaták rendkívül gyors mozgásával és/vagy nagyon csekély számával kell számolnunk. A budzsaki sztyeppén, azaz az Al-Duna-vidéken ugyanis a szarmata megszállás a régészeti leletek alapján csak a Kr.u. I. században kezdődött el. Valójában a PrutDnyeszter közén is csak Kr. születése körültői - a Kr.u. I. század elejétől számolhatunk tömeges szarmata jelenléttel (GUDKOVA-FOKEJEV 1984. 87-88.). d) A szomszédos barbár népek: dákok, kelták, germánok A germán - markomann és kvád - szomszédságról már sok szó esett a betelepedés idejének és helyének elemzése során. Mint láthattuk, Plinius szerint „a síkság és a laposabb részek a szarmata jazigokhoz tartoznak a hegyek és az erdős részek pedig a dákokhoz, akiket a Marustól a szarmaták űzték el egészen a Tisza folyóig." (PLIN. NH IV.80-81.) A szarmaták megjelenése előtt az Alföld nagy része a dákok kezén volt, akik Caesar óta a római külpolitika számára mindenkor figyelembe veendő erővel rendelkeztek, s nem utolsósorban kezükben tartották Erdély aranybányáit is. Plinius szerint korábbi lakóhelyük egy részéről a Kárpát-medencében épp a jazigok szorították ki őket. Ezt az adatot a régészeti leletek fényében ma még meglehetősen nehezen tudjuk értelmezni, szembe kell néznünk a dák leletek szinte teljes hiányával az Alföldön a szarmata megszállást megelőző időszakban (VADAY 1990/91., VISY 1995. - a korábbi irodalommal). A legkorábbi szarmata szállásterület - vagy legalábbis annak egy része - a dákok birodalmának ENy-i részén feküdt, ahol az alávetett osusok és cotinusok (alighanem kelta eredetű) törzse lakott. Augustus a dákok Kr.e. 11-10 közé keltezhető betörését megtorló (feljebb már említett), Marcus Vinicius vezetésére bízott hadjárata éppen ezt a területet érintette (ALFÖLDI 1942. 153-156.). A dákok meggyengült helyzete a hadjárat után egyúttal megkönnyítette a jazigok foglalását is. Hogy valóban érintette az osusokat és cotinusokat a jazig bevándorlás, arra ismét csak Tacitust idézhetjük: „Visszafelé a markomannok és a quadok hátában a marsignusok, cotinusok, osusok, burusok zárják a sort a cotinusokra a gall, az osusokra a pannóniai nyelv bizonyítja rá, hogy nem germánok, valamint az, hogy eltűrik az adót. Az adók egy részét a szarmaták, más részét a quadok róják ki rájuk, mint idegenekre; a cotinusok, hogy még több okuk legyen a szégyenkezésre, vasat is bányásznak. S mindezek a népek csak kevés mezőséget, különben erdőket, hegycsúcsokat s hátságokat szálltak meg.'"' (TACIT. Germ. 43.) Tacitustól megtudjuk tehát, hogy a jazigok az osusok és cotinusok szomszédai. Az egyik törzs az Aquincummal szembeni dombos vidéken lakott, ők lehettek az osusok, mivel a cotinusok a Garamnál és attól keletre laktak (MÓCSY 1954. 118.). A Kr.u. I. század elején ezekkel az adatokkal jó összhangban kimutatható a nyugat-szlovákiai Púchov kultúra területén egy olyan katasztrófa-horizont, amelyet a kutatás idegen elemek támadásaként értékelt, a Púchov kultúrát pedig épp a történeti adatok alapján részben a cotinusokkal azonosított (PIÉTA 1982. 215-217.).

35 Kevésbé jó a helyzet a Púchov kultúrától keletre fekvő területeken, ahonnan sem kelta, sem dák leletanyagot nem ismerünk - ahogyan az Alföld nagy részéről sem - vagy csak elenyésző mennyiségben. A szarmata foglalást közvetlenül megelőző időszakban a kelta és dák leletek hiánya máig komoly fejtörést okoz a kutatóknak. Vannak olyan elképzelések, hogy „lakatlan vagy csak nagyon gyéren lakott területre érkeztek". Az azonban nem teljesen helytálló megjegyzés, hogy a szarmatáknál „Önálló kultúrájukban, temetkezési szokásaikban, viseletükben és sírjaikba helyezett tárgyaik között nem találjuk nyomát sem kelta, sem dák, sem római eredetűeknek." (VÖRÖS 1998. 52.) Valójában azért akad egy-egy kelta vagy dák, s mint láttuk, római darab (vö. PÁRDUCZ 1941.). A cotinusok esetleges dák voltával kapcsolatban lásd VISY 1995. 103-104. - az irodalom összefoglalásával. 227