A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria 5cm 8. kép A korai szarmata együttesekben talált fibulák 1: Mezőcsat-Hörcsögös 63. sír (VADAY 1982/83. 177. Taf. 6: 7. alapján), 2: Füzesabony-Kastély-dűlő 140. sír (FARKAS 2000. 17., 12. kép 5. alapján), 3: Újszilvás-Gólyajárás (TARI 1994. 259. 2. kép 2. alapján) Fig. 8 Fibulas found in early Sarmatian assemblages irodalommal). Használatuk idejének virágkora a Flaviusok korára tehető, azaz az I. század második felére (PATEK 1942. 118., ULBERT 1959. 68.). A mezőcsáti példányt Vaday Andrea a korai csoporthoz kötötte. Az ide tartozó fibulák zöme az I. század első felére datálható, vannak azonban ennél későbbi előfordulásai is. Kérdés, hogy mikor kerülhetett a mezőcsáti darab a szarmatákhoz. Ennek eldöntése szempontunkból különös jelentőséggel bír, hiszen az ún. aranyhorizont két kronológiai csoportra történő szétválasztásához ez adta Vaday Andrea számára a kulcsot (VADAY 1982/83. 180. és 172. lábjegyzet). A mezőcsáti publikáció óta a típus egy újabb darabja látott napvilágot Újszilvásról. A sírban egy gyűrűs végű rövid kard volt együtt a sarnírfibulával. Ez azt jelenti, hogy vagy a fegyver Kárpát-medencei feltűnését kell igen korai időre kelteznünk a fibula alapján, vagy az egész együttest inkább az I. század végére - II. század legelejére datálnunk. A mezőcsáti és újszilvási fibula hasonlósága alapján pedig a két lelőhely egykorúságát aligha kérdőjelezhetjük meg. A két rokon példányjelenléte ellene szól annak a lehetőségnek, hogy a barbár-római harcok során (VADAY 1982/83. 180.) kerültek szarmata tulajdonosukhoz. A származási terület kérdése sem egyértelmű. Pannónia és Szlovákia területén a sarnírfibulák meglehetősen ritkák. Elvetve a római-barbár harcokra vonatkozó felvetést, Vaday Andrea származtatásai közül marad - mint számításba veendő - a kvád import lehetősége (VADAY 1982/83. 180.). Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy a volt Szovjetunió európai részén 1966-ban A.K. Ambroz 5 db sarnírfibulát gyűjtött össze (2 db Csmiből - Észak-Oszétiából, 1 db Kőbánból ugyancsak Észak-Oszétiából, illetve l-l db Tanaisból és Olbiából származik) (AMBROZ 1966. 27. Tabl. 14.). Számunkra különösen az utóbbi két darab fontos. A Fekete-tenger partvidéki előfordulás alapján kérdés, hogy nem onnan hozták-e magukkal e római darabokat a foglalók? A füzesabonyi fibula törött, csak a fejrésze maradt meg.

30 A töredék alapján valószínű, hogy erős profilú (kräftig profilierte) fibula lehetett, mely a Claudius-kortól kezdve kimutatható. A 30 A rabolatlan sírba törötten bekerülő tárgy egyébként már önmagában óvatosságra int a keltezést illetően (gondolunk itt a kettős, sőt hármas keltezés problémáira - vö. pl. VADAY 1982/83. 168.). 222