A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Az első szarmaták az Alföldön Barbaricum területén is megjelent, s széles körben elterjedt az I. század középső negyedében (PESKAR 1972. 77-78.). A.K. Ambroz a legkorábbi darabokat Tiberius korára keltezte, s kimutatta, hogy elsősorban Kelet-Ukrajnában a Lipica és a Przeworsk kultúra területén bukkannak föl (AMBROZ 1966. 36. Tabl. 7: 1^1.). A füzesabonyi sír esetében még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy a darab a bolygatatlan temetkezésből törötten került elő, ami a keltezés tárgyalásánál óvatosságra int. Összefoglalva az eddigieket, a három római fibula nem nyújt biztos támpontot az I. századon belüli pontosabb keltezéshez, s arra a kérdésre sem kapunk egyértelmű választ, hogy honnan kerültek ezek a darabok a szarmatákhoz. így a római tárgyak hiányát mint kronológiai támpontot esetleg a kimondottan pannóniai termékek kivételével - nélkülöznünk kell. Sajnos az aranyhorizont lelettípusainak részletes elemzése után továbbra is csak arra juthatunk, hogy a legkorábbi szarmata leletek nem keltezhetők pontosabban, mint az I. század. így azonban egyelőre képtelenek vagyunk kitölteni azt a „régészeti űrt", amely a források és a leletanyag összehasonlításából keletkező diszkrepanciából származik. (A fibulákat tárgyalva nem hagyhatjuk említés nélkül az örvényi és a nagykörűi együtteseket sem, amelyekben egy-egy La Téne fibula volt. Kőhegyi Mihály az örvényi tárgyakról szólván megállapítja, hogy a tükör alapján már az I—

II. század fordulója utánra kell azokat kelteznünk, és nem az első jazig nemzedék leleteiről van szó (KŐHEGYI 1985. 296.). A nagykörűi esetében fölvetette, hogy az nem egykorú a többi lelettel: véletlenül keveredett össze az együttes (KŐHEGYI 1985. 295.). A szarmata leletegyüttesekbe ezek a -jóval korábbi - darabok csak „belekeveredtek", esetleg reliktumként kerülhettek.) Kerámia Az ún. aranyhorizont temetkezéseinek gyakori mellékletei az edények (9. kép). Ezek zömükben fazekaskorong nélkül készítettek. Akad azonban néhány jellegzetes római darab is: ilyen például a Füzesabony-Kastély-dűlői 125. síré (9. kép 3., FARKAS 2000. 26. 11. kép 9.), a Mezőcsáthörcsögösi 56. síré (9. kép 1., VADAY 1982/83. 169. Taf. 5: 5.). A mezőcsáti temető edénykészletével kapcsolatban Vaday Andrea felvetette azt a lehetőséget, hogy már a legkorábbi szarmata sírokban feltűnnek a germán - nevezetesen kvád - darabok. (9. kép 5., 9., VADAY 1982/83. 171.) A fentiekből világosan kitűnik, hogy - ha nem is nagy számban - a római tárgyak (fibula, edény) már igen korán eljutottak a Kárpát-medencei jazigokhoz. Ezeket a darabokat az I. századra, esetleg a II. század elejére keltezhetjük. Jelen ismereteink szerint sem a római tárgyakat tartalmazó együtteseket, s még kevésbé a római tárgyak nélküli sírokat ennél pontosabban egzakt módon keltezni nem tudjuk. Csábító persze az írott források alapján arra gondolnunk, hogy van egy I. század első felére datálható horizont, valójában azonban mai ismereteink alapján ezt bizonyítani nem lehet. Nem teszi lehetővé a leletek kicsi száma és az a tény, hogy túlnyomó többségük szórvány. Vaday Andrea elképzelését az Észak-Pontustól érkező együttesek felhígulásáról csak abban az esetben fogadhatjuk el, ha előkerül egy olyan nagyobb sírcsoport, ahol valóban „tisztán" szerepelnek egyegy temetkezésben a garnitúrák.

31 Természetesen nem a teljes temetőben, hanem csak néhány 31 A mezőcsáti temetőben túlságosan kicsi az esetszám - 5 értékelhető sír - ahhoz, hogy messzemenő következtetések levonására alkalmas lenne. Ha az újabban előkerült - ugyancsak alacsony (6 sír) esetszámú - füzesabonyi temetőben tapasztaltakat (FARKAS 2000.) összevetjük Vaday Andrea következtetéseivel (VADAY 1982/83.), akkor a mezőcsáti temető logikája több helyen csorbul (az edények elhelyezése, a füzesabonyi 150. sír gyöngyös viselete kombinálva az arany ékszerkészlettel). 223