A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Az első szarmaták az Alföldön 8. Római tárgyak (fibulák, edények) és a keltezés kérdése Mindezek után felvetődik a kérdés, hogyan lehet keltezni a fent bemutatott leleteket, hiszen azt láthattuk, hogy az észak-pontusi analógiák a datálást semmiképp nem teszik lehetővé. Párducz Mihály az általa első pontus-germán emlékcsoportnak meghatározott körről eleinte csak annyit jelentett ki határozottan, hogy a III. század közepe elé kell datálnunk (PÁRDUCZ 1935. 52.). A keltezés pontosítására igazából a későbbiekben sem vállalkozott egyértelműen: a Kr.u. 50 és a II. század vége közötti időszak leletei kerültek a szarmata kor ún. 1. csoportjába. Ennek oka kimondva, kimondatlanul az volt, hogy kiindulópontként részben az érmek, részben pedig a fibulák kínálkoztak (PÁRDUCZ 1941. 39.).

27 Míg Párducz Mihály a fibulákat vette figyelembe a keltezéshez, addig Mócsy András azt javasolta, hogy a fibulák hiányára alapozzunk. Ez a hipotézis arra támaszkodott, hogy a nomádnak meghatározott szarmata viselettől idegen lenne a fibula (MÓCSY 1954. 115.),

2

^ s a római tárgyakhoz még nem juthattak hozzá a Kárpát-medencébe betelepült szarmaták, mivel a rómaiak - a kvádoktól alapvetően eltérő módon - csak később építettek ki kereskedelmi kapcsolatokat velük. Valójában a fibulák (általában a Kárpát-medenceiektől eltérő típusok) szép számban megtalálhatók már a keleti - Kr.e. I. - Kr.u. I. századi - leletanyagban, amely egyéb római leletekben sem szűkölködik (részletesen KULCSÁR 1998. 52.). (Meg kell jegyeznünk, hogy a szarmaták a fibulákat olykor átalakították, s valójában nem ruhakapcsolóként, hanem inkább „kitűzőként" alkalmazták. Erre utal pl. a Dél-Bug menti Szokolova Mogila gazdag női sírjában talált aranyfibula átalakítása - KOVPANYENKO 1986. 39.)

29 Sajátos ellentmondás feszül Mócsy András itt vázolt elképzelése és azon - általa elfogadott és hangoztatott - állítása (lásd feljebb!) között, hogy a jazigokat a rómaiak telepítik be a Duna-Tisza közére. Hiszen ha a rómaiak telepítették volna be a jazigokat, s alakítottak volna ki egy „bufferállamot" a dákok és a birodalom között, aligha valószínű, hogy új szövetségeseik egyetlen ajándékot sem kaptak volna tőlük, s nem is kereskedtek volna velük. A két állítás egyike ezek alapján már eleve aligha tartható. Elméletileg ezek alapján nem zárható ki a római tárgyak előkerülése a legkorábbi szarmata leletanyagban. Nézzük meg, mi a helyzet a gyakorlatban! Fibulák A korai aranyhorizonttal jellemezhető együttesekből csak kevés fibulát említhetünk. 1. Füzesabony-Kastély-dűlő 140. sír (FARKAS 2000. 17., 12. kép 5.). 2. Mezőcsát-Hörcsögös 63. sír (VADAY 1982/83. 177. Taf. 6: 7.). 3. Nagykörű-Marsó tanya (KŐHEGYI 1985. 295.). 4. Örvény-Seres szőlő (KŐHEGYI 1985. 296.). 5. Újszilvás-Gólyajárás (TARI 1994. 259. 2. kép 2.). (8. kép) A mezőcsáti és az újszilvási ún. sarnírfibula. Vaday Andrea a mezőcsátival kapcsolatban hangot adott azon nézetének, hogy vagy kereskedelem révén került a szarmatákhoz vagy hadizsákmányként, de nagy valószínűséggel a kvádok területéről származik. Erre utalna az, hogy a típus Pannoniában és igen korai importként Szlovákia területén előfordul (VADAY 1982/83. 180.). A sarnírfíbulák többsége a keleti provinciákban tűnik föl (VADAY 1982/83. 177. - a vonatkozó A 2. - Szentes-nagyhegyi - csoportot ennek megfelelően 180 utánra datálta: PÁRDUCZ 1956. 166. Mócsy András nézetét megerősíti VADAY 1989. 75.: „...Zu der nomadische Tracht, wo die Kleidung einen Ärmel hatte, gehörte nämlich keine Fiebel..." Hasonló jelenséget említhetünk a IV. század végére keltezett tiszadobi egyik fibula esetében is, ahol sikerült a spirálszerkezeten áthúzott felvarrószálat megfigyelnünk (ISTVÁNOVITS 1993. 114.). Itt hívjuk föl a figyelmet arra, hogy hasznos lenne a restaurálás előtt a szarmata temetkezésekben talált fibulákat tüzetesen megvizsgálni ilyen szempontból is! 221