A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria csak távolról, de az ábrázolás tartalmát tekintve rokonítható a Kiskőrös-vágóhídi aranylemezekkel (amelyek funkciójára Kőhegyi M. már korábban rámutatott - KŐHEGYI 1985. 329-330.). A késő szkíta lelőhely szóban forgó része a rangos réteg temetkezőhelye lehetett, a publikálók a Kr.u. I. század közepére - harmadik negyedére keltezték. A rítus és a leletanyag (fegyverzet, lószerszám, római import, övek, fülbevalók) a korszak rangos szarmata sírjaival rokonítja az Uszty-Alma-i temetkezéseket.

26 A Kárpát-medencei legkorábbi szarmata leletanyagból származó aranytárgyak keleti kapcsolatai összetett képet mutatnak. Bizonyos elemek - ezek nagy része a hellenizmus óta folyamatosan létező antik hagyományt követi -, mint pl. a négy- és hatszirmú rozetta alakú lemezkék, a gyakran velük együtt előforduló aranycsövecskék, rombusz és háromszög alakú (bordázott) lemezkék, a vödörcsüngők számos párhuzamra lelnek a keleti szarmata szállásterületen. Ezen belül főként a Fekete-tenger északi partvidékén és a Krímben gyakoriak a Kr.u. I. századi gazdag sírokban, ahol nagy számban fordulnak elő. Feltűnő, hogy az Al-Duna vidékén, vagyis a mai Moldovában és Odessza környékén - a budzsaki sztyeppén - csak elszórtan találjuk meg őket. Ez azért meglepő, mivel éppen e területről szokás feltételezni, hogy a Kárpát-medencébe bevándorló jazigok kiindulási pontja volt. Az aranyhorizont számos elemének egyáltalán nincs vagy csak mutatóban említhető analógiája a keleti sztyeppe területéről. Ilyenek a már említett patkó alakú csüngők, a betétekkel illetve granulációval díszített fülbevalók, amelyeknek sem az észak-Pontus-vidéki antik városokban, sem a szarmata anyagban nem leltük előképét. A hellenisztikus ötvösművészetben sem találtuk meg a prototípusukat. E tárgyak eredete a Kárpát-medencei szarmaták korai története szempontjából kulcskérdés, amelyre egyelőre - közeli vagy távoli analógiák hiányában - nem tudunk válaszolni. 7. Karneolgyöngyök A Kárpát-medencei korai szarmata leletanyag jellegzetességei az aranytárgyak mellett a gömbölyű karneolgyöngyök. Figyelemre méltó, hogy a legtöbb esetben többé-kevésbé azonos számban fordulnak elő egy-egy sírban (átlagosan 36-38 darab szokott lenni), aminek talán az az oka, hogy meghatározott darabszámú füzérekben árulták és vásárolták őket. A Fekete-tenger északi partvidékének antik féldrágakő gyöngyei között a leggyakoribbak a karneolból csiszoltak. Je.M. Alekszejeva 2167 db-ot gyűjtött össze, melyeket 29 típusba sorolt. A Kárpát-medencei korai szarmata leletegyüttesek kis méretű, gömbölyű, igen szűk lyukkal egyik oldalról átfúrt karneolgyöngyeinek párhuzamai nála a 2a. típusba tartoznak. A típus képviselői széles körben elterjedtek, elsősorban a Kr.u. I—

II. században gyakoriak (ALEKSZEJEVA 1982. 15.). Nagyobb számban fordulnak elő a késő szkíta krími temetőkben: így pl. a Belbek IV. jelölésű temetőben (Szevasztopol). Itt jegyezzük meg, hogy a karneolnak, mint nyersanyagnak az egyik lehetséges származási helye is lehet a Krím-félsziget (SZTOLJAROVA 2001. 205.). A karneolgyöngyökkel kapcsolatban tudnunk kell, hogy ezek ugyan feltűnnek az ún. aranyhorizonthoz tartozó leletegyüttesekben, de némely együttes alapján a II—

III. század fordulójáig folyamatosan használatban maradnak. Jól bizonyítja ezt pl. Kiskőrös-Csukástó, Rácz-kút 7. sírja (PÁRDUCZ 1941. 21.) vagy a Szolnok-Szandaszőlős, repülőtéri együttes (VADAY 1989. 270. Kat. 296.), ahol emailos fibula társaságában fordultak elő. A lelőhely nevét a folyóról kapta, amelynek a partján húzódik. Peszcsanoje községtől (Bahcsiszaraj járás) nyugatra fekszik (LOBODA-PUZDROVSKIJ-ZAJCEV2002.). 220