A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Az első szarmaták az Alföldön További kronológiai pontosításra nem került sor a szarmata tárgyak korpusszerű gyűjteményének 1941-ben megjelentetett első kötetében sem. Párducz továbbra is egyetlen horizontként tárgyalta a Kárpát-medencei foglalástól a III. század elejéig keltezett együtteseket (PÁRDUCZ 1941.). 1956-ban történt meg az első kísérlet arra, hogy a két évszázadot felölelő tárgyi hagyatékon belül további kronológiai indikátorokat találjon. Sor került az ún. Szentes-nagyhegyi kör leválasztására. E kör leleteit Párducz a markomann háborúk táján bevándorló új népesség hagyatékaként határozta meg, kiemelve ezáltal ezeket a legkorábbi horizont emlékei közül (PÁRDUCZ 1956.). Párducz Mihály munkáit Kőhegyi Mihály vette revízió alá, összefoglalva az addigi ismereteket (KŐHEGYI 1973., KŐHEGYI 1974/75.). E témájú korai tanulmányaiból nem derül ki világosan, hány szarmata bevándorló hullámra gondolt: talán hármat különböztetett meg. Munkája érdeme, hogy a kelebiai lelet kapcsán összegyűjtötte az aranyleletes sírokat - 10 lelőhelyet. Megállapította, hogy a legkorábbi szállásterület a Duna-Tisza közén fekszik, azaz a Párducz Mihály által fölvázolt nagyobb szállásterületnek (PÁRDUCZ 1956. Abb. 3.) csak egy kisebb része veendő figyelembe. Ugyanakkor elfogadta Párducz véleményét, hogy az aranyleletek műhelye/i a Pontus-vidéken volt/ak. Kőhegyi Mihály ezt az ún. „aranyhorizontot" választotta disszertációja témájául is. Ennek eredményei jelentek meg 1985-ben (KŐHEGYI 1985.). Közzétette a korai lelethorizont lelőhelyeinek és leleteinek teljes kataszterét, két csoportba sorolva azokat: egy korábbiba és egy későbbibe. Az előbbi az I. század végéig tartott, az utóbbi a századfordulótól a markomann-háborúkig. A Párducz Mihály által 1935-ben felsorolt 15 lelőhelyből csak hatot tárgyalt mint valóban koraiakat, ugyanakkor az első horizontba összesen 31, a másodikba további 11 együttest sorolt. A két csoport lelőhelyeit ugyan szétválasztotta, azonban nem egyértelmű, hogy mi volt a besorolás alapja. Elszórt utalásaiból a következőket tudjuk meg. Mindkét korai csoportra egyaránt jellemzőek az arany fülbevalók, -lunulák, -gyöngyök, -flitterek, karneolgyöngyök. Az első időszakban hiányoznak a torquesek és tükrök, a későbbi időszakra pedig eltűnnek a kelta leletek (KŐHEGYI 1985.). A határok elmosódottak, egy-egy kisebb lelet besorolása ennek megfelelően erősen kérdéses, a kronológia pedig bizonytalan. Különösen igaz ez a szórványokra, pedig a leletek többségét máig ezek teszik ki. A tanulmány külön érdeme, hogy behatóan foglalkozott a sztyeppéi és pontusi analógiák kérdésével. Vaday Andrea ugyancsak igyekezett kétfelé választani a leleteket a Mezőcsát-hörcsögösi sírcsoport értékelése kapcsán (VADAY 1982/83.). Az ő véleménye szerint az eredetileg a Pontustól hozott ékszerkészlet fokozatosan alakult, s ez teszi lehetővé a datálást. Azaz a legkorábbi együttesekben még „tisztán" találjuk az ékszerkészletet, mely fokozatosan „fölhígul" (VADAY í 982/83. 168., 180.; VADAY 1989. 56.). Ez a meghatározás meglehetősen szubjektív és gyakran - elsősorban megint a szórvány leletekre gondolunk - nem alkalmazható. Az elmúlt években szerencsés fordulatként egy viszonylag nagyobb - 7 sírós - korai sírcsoport feltárására is sor került Füzesabony határában. A temetőrészietet ásatója mintaszerű gyorsasággal hozta nyilvánosságra (FARKAS 2000.). A kutatástörténeti áttekintés után nézzük meg, mit tudunk jelenleg a legkorábbi Kárpát-medencei szarmata (jazig) leletanyagról! A horizont legfőbb jellegzetességei (1. kép) az aranyékszerek: fülbevalók, csüngők, gyöngyök, fiitterek. Jellemző rájuk a granulált, illetve granulációt imitáló díszítés, a rekeszek, amelyekben rendszerint kék vagy kékesfekete üveg ül. Mint a fentiekből láthattuk, Párducz Mihály óta közhelynek számít, hogy ezek az aranyleletek a Pontus-vidékről érkeztek hazánk területére (PÁRDUCZ 1935.). Vaday Andrea azt is hangsúlyozta, hogy nem kereskedelem révén kerültek ide, hanem a bevándorlók magukkal hozott tárgyairól van szó, hiszen ellenkező esetben újabb és újabb „utánpótlás" 211