A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Az első szarmaták az Alföldön germánoktól teljesen idegen. így telepítteti be Tiberius - fia Drusus által - a Duna-torkolat vidékéről..." a szarmatákat Kr.u. 17/18-20 közt. Ezzel párhuzamosan hoznák létre a szvéb ütközőállamot is a kvádok és a markomannok távoltartására (ALFÖLDI 1940. 137. - a korábbi irodalommal). Alföldi szerint tehát a rómaiak politikai megfontolásból a dákok elleni „ütközőállam" kialakítását tervezték: ők telepítették át a jazigokat az Al-Dunától az Alföldre vagy legalábbis engedték őket betelepedni. Ennek megfelelően az Olttól a Bánságon át a Duna-Tisza közén keresztül a Kisalföldön Carnuntumig húzódott volna a szállásterületük. A roxolánok - ugyancsak római biztatásra - felzárkóztak volna a jazigok mellé egészen az Öltig. így sikerült volna elvágniuk a dákokat a Dunától. Ezt a hipotézist a régészeti leletek nem igazolják, ahogyan azt majd alább bemutatjuk. A kvád területen eleve jóval nagyobb mennyiségű római importot mutathatunk ki ebből az időszakból, mint a szarmatáknál, ami szintén óvatosságra int e kérdésben. A római telepítés elképzelését Vaday Andrea igyekezett megcáfolni. Négy érvet hozott föl ellene (VADAY 1990/91. 75.). 1. A jazigok akkor kerültek át az Alföldre, amikor a dák központosított hatalom éppen szétesett, így erre a rómaiaknak aligha volt szüksége. Ezt az ellenérvet nem fogadhatjuk el, hiszen tudjuk, hogy a dákok Augustus óta a római politika megoldatlan feladatai között szerepeltek. Tehát az, hogy egy-egy rövidebb-hosszabb időszakban meggyengült vagy megerősödött a dák állam, aligha lehetett a római külpolitika számára mérvadó. 2. Vaday Andrea második érve, hogy az áttelepítésnek nem maradt semmiféle említése a forrásokban. Márpedig egy ilyen volumenű koncepcióról aligha hallgatott volna valamennyi szerző. Ezzel a feltételezéssel az a gond, hogy a szarmata beköltözésről egyáltalában minimális a forrásunk, pedig az önmagában is eléggé meghatározta a vidék történetét. A rómaiak nagy ellenségének, a dákoknak a visszaszorításáról is kizárólag Plinius tesz említést. Ezt figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy valószínűleg kellene említésnek lennie, de a hallgatás még nem bizonyító erejű. 3. Vaday harmadik megállapítása az, hogy Ptolemaios térképén az alföldi jazigok egy sajátosjelzővel - Metanastae, azaz „áttelepült" - szerepelnek. Ez pedig nem a rómaiak általi áttelepítés jelzője lenne, hanem megkülönböztetés egyfelől az Al-Dunánál maradt, másfelől az Alföldet elfoglaló jazigok között. Alföldi András azonban nem állította, hogy az egész népet áttelepítették, csak azt, hogy a jazigokat (akár egy részüket) telepítették át. Már csak azért is erre kellett gondolnia, hisz a rómaiak gyakran telepítettek kisebb-nagyobb népcsoportokat egyik helyről a másikra. Nem beszélve arról, hogy - mint följebb említettük - a jazigok határát Alföldi az Oltnál húzta meg, ahol a roxolánokkal voltak szomszédok. 4. Végül a negyedik ellenérv, hogy a 68-69. év eseményeire vonatkozó forrásokból kiderül: a kvádoknak királyaik, a jazigoknak azonban csak főembereik vannak (TACIT. Hist. III.5.). Ez azt jelentené, hogy a király és udvara még keleten székel. Véleményünk szerint valójában nem sok ismerettel rendelkezünk a szarmata társadalmi hierarchiáról, ahogyan azt sem tudjuk, hogy egy - ráadásul a Birodalom határán kívülről áttelepített - népcsoport esetében a rómaiak mennyire strukturálták át azt. Az pedig, hogy nem az egész nép telepedett át, nem érv egy áttelepítéssel szemben. Alföldi András „ütközőállam-teóriája" széles körben elterjedt. Az áttelepítés bizonyítékaként Alföldi András Szilágyi János nyomán az aquincumi kőtábor erre az időszakra keltezett megépítését is felhozta (ALFÖLDI 1942. 182., MÓCSY 1977. 439.). Valójában azóta bebizonyosodott, hogy az aquincumi kőtábor megépítése Vespasianushoz köthető (TÓTH-VÉKONY 1970., TÓTH-VÉKONY 1970A.), ezt az érvet tehát mindenképpen el kell vetnünk. S ezzel egyúttal az Alföldi-féle