A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)
Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)
Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria kronológiai és főként a betelepítési elképzelés egyik legfontosabb alappillére dőlt romba. Emellett a római tárgyak igen alacsony száma a korai szarmata leletek közt mindenképpen ellene szól egy olyan szoros római-jazig kapcsolat feltételezésének, mint amilyet az kíván, ha a Birodalom telepíti ezeket a barbárokat a határvidékére. 17 Összefoglalva azt mondhatjuk az ütközőállam kiépítésével kapcsolatban, hogy Alföldi Andrásnak nem sikerült meggyőzően érvelnie e teória mellett. Számunkra ez a lehetőség kevésbé vehető számításba. Egyértelműen cáfolni azonban egyelőre nem sikerült. Mint láthattuk a forrásadatok alapján a foglalás időpontjának meghatározása sem egyértelmű. A legvalószínűbbnek a Kr.u. 20 tájéka tűnik. Azt azonban hozzá kell fűznünk a fentiekhez, hogy ezen értékelések során szinte kizárólag a déli bevándorlást vették figyelembe a szerzők, mint a szarmata foglalás egyetlen lehetséges útvonalát. A korai leletek összefüggően Eger vidékétől a Bánáton keresztül az Al-Dunáig mutathatók ki. Ennek megfelelően egyelőre a bevándorlás egyik feltételezett iránya mellett sincs bizonyítékunk (ld. még a flitterekkel foglalkozó részben!), noha a kutatók zöme egyértelműen a déli bevándorlást veszi csak figyelembe. 18 b) A régészeti leletek „...a területi elterjedés és kronológia pontos adatai alapján már nagyobb valószínűséggel kísérelhetjük meg az auktorok adatainak felhasználását." (PÁRDUCZ 1941. 8.) A Kárpát-medence úgynevezett „legkorábbi szarmata leletanyagának" feltérképezésére több kísérlet történt. Elsőként Párducz Mihály különítette el az Eduard Beninger által kidolgozott ún. első pontus-germán emlékcsoport szarmata elemeit (PÁRDUCZ 1935.). Ennek a feladatnak kizárólag a sztyeppéi leletanyag összehasonlító vizsgálatával lehetett nekilátni. Párducz Mihály helyesen látta ezt meg. Ugyanakkor mindenfajta területi és kronológiai megkötöttség nélkül kutatta a Kárpát-medencétől keletre fekvő területek leletanyagát. Kitért a szkíta-szarmata és a Pontus-vidéki görög városok fémművességére csaknem tisztán művészettörténeti megközelítéssel. A Kárpát-medencei leletanyag szétválasztására is rányomta bélyegét a finomabb kronológia mellőzése. Ennek megfelelően a tiszatarjáni - véleményünk szerint szkíta 19 - leletegyüttestől a III. századra keltezett herpályi pajzsdudoron keresztül a kései, Eskü téri sisakig tárgyalta a leleteket. Ugyanebbe a körbe kapcsolta a Szentes-nagyhegyi leletegyüttest is, amelyről azóta bizonyítottuk, hogy a IV. századra datálható (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1995/96. 155.). Párducz összesen 15 együttest tárgyalt tanulmányában. Mindezeket a leleteket stílusjegyeik alapján egyazon körhöz - az ún. „pontus-szarmata" emlékcsoporthoz - tartozóaknak határozta meg. E leletek zömét a III. század első feléig keltezte. Ezen belül kezdetben finomabb kormeghatározásra nem vállalkozott (PÁRDUCZ 1935.52-53., 112-113.). 17 A kérdéssel kapcsolatban vö. még VADAY 1990/91. 75. Annyi bizonyos, hogy a Dunától északra élő germánok esetében, ahol valóban Róma által befolyásolt királyságok alakultak, nagy mennyiségű római import jelentkezik. 1 ° Ennek oka, hogy a római szerzők a jazigokat az Al-Dunánál emlegetik. Valójában azonban ez még nem kizáró ok egy északi vándorlás feltételezésére nézve, hiszen a Birodalom látómezejébe Moldva vagy a Vereckei-hágó ebben az időszakban még nem esett bele. 19 Nem véletlen, hogy maga Párducz M. is kifejezetten szkíta párhuzamokat idéz az együttes egyes darabjaihoz, s talán ő maga is szkítának tartja(?) (PÁRDUCZ 1935. 30., 38., 99. stb., ül. 52-53.). Természetesen az egyértelmű bizonyításhoz behatóbb elemzésre lenne szükség, amely azonban még várat magára.
