A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria kergette ki a dákokat a későbbi Moesia területéről, s alighanem a Duna előteréből is. Kr.e. 13-ban egy római szenátor (valószínűleg M. Vinicius) győzte le csatában a dákokat és basztarnákat. Kr.e. 10-ben a befagyott Duna jegén keresztül törtek be a dákok (Dio LIV.36.2.). A meg-megújuló dák betörések hátterében már a jazigok további nyugati mozgását sejthetjük.

14 A kérdéssel kapcsolatban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szarmaták és a dákok viszonyát. A dákok és a velük szomszédos iráni népek (szkíták/szarmaták) kapcsolatáról ma még keveset tudunk, de vannak olyan nyomok, amelyek arról tanúskodnak, hogy szorosabb kontaktus alakult ki közöttük. Ezt mutatják a dák lelőhelyeken talált szarmata leletek (köztük több tamgás darab

15

), a Traianus-féle hadjárat idején létrejött dák-roxolán szövetség, olyan jellegzetes - és tagadhatatlanul etnospecifikus, szarmatákra jellemző - tárgyak használata, mint a sárkányos zászlók stb. (ALFÖLDI 1943. 4. - földrajzi nevekre és vallási fogalmakra is utalt). Ez persze nem jelenti azt, hogy bármikor ne kerülhetett volna sor összeütközésekre közöttük. A hatalmi vákuum alighanem akkor tette lehetővé a szarmata átvándorlást a Duna völgyében, amikor 50 ezer getát telepítettek római földre (STRABÓN VII.3.10.).

16 Ebben az időszakban a Boirebistas halála utáni dák „állam" már túlságosan meggyengült ahhoz, hogy komoly akadályt jelentett volna a jazigok éppen megerősödőben lévő népe számára. Mócsy András a dákok és szarmaták Kr.u. 6-ra keltezhető moesiai betörését emelte ki. Minthogy a rómaiakat ekkor a pannon-dalmata lázadás lekötötte - a moesiai katonaságot ellenük vetették be -, így nem állt módjukban beavatkozni a Duna bal partján (MÓCSY-FITZ 1990. 33.). Ez a helyzet további nyugati előrehaladást tett lehetővé a jazigok számára. A bevándorlás azonban elhúzódott volna - Mócsy András véleménye szerint - a fentiekben említett 20 körüli időpontig. Ebben az esetben viszont le kellene mondanunk Alföldi Andrásnak - Mócsy András által is támogatott - nézetéről, hogy a rómaiak telepítették be a szarmatákat. Lássuk, hogyan alakult ki ez a teória! Itt kell szemügyre vennünk a jazig bevándorlással kapcsolatban Alföldi András elképzelését (ALFÖLDI 1936. 15., ALFÖLDI 1943. 14.). Az ő véleménye szerint a rómaiak a foglalás után hamar kiépítették a Dunántúlon a dunai határőrizetet a dákok ellen, akiknek az Alföld a birtokában volt. Alföldi szerint Augustus elgondolása a Kárpátok vonalán kialakított birodalomhatár volt. Augustus tervét egyfelől a pannon lázadás (Kr.u. 6), másfelől Quintilius Varus légiójának teutoburgi megsemmisülése (Kr.u. 9) roppantotta össze. A helyes koncepciót utódai félrelökték, s az „aggastyán" téves meghátrálását követték (kivéve Marcus Aureliust). A természetes védőfal helyett hosszú, nehezen védhető limest alakítottak ki (ALFÖLDI 1943.13.). A dák veszély Tiberius császár uralkodása idején megnőtt. A „Dunántúl nehezen védhető derékszögű frontját másképp igyekeztek hozzáférhetetlenné tenni: azzal, hogy (minden bizonnyal még Tiberius alatt) beengedték a Duna-Tisza közére a szarmata jazygokat..." (ALFÖLDI 1936. 15.) Tiberius „Ütközőállamok kreálásával óhajtotta egyrészt a germánoktól elzárni a dákokat (közelebbről a szvébektől, akikkel azelőtt a Morva folyónál közös határuk volt), másrészt pedig a birodalom dunai határától. Legjobb megoldásnak az kínálkozott, hogy egy olyan népelem közbevetésével szigeteljék el a dákságot, amely mind tőlük, mind a 14 Mindezekről az eseményekről ALFÖLDI 1939., ALFÖLDI 1943. 146., MÓCSY 1974. 23-27., MÓCSY-VÉKONY 1986. 38-40., MÓCSY-FITZ 1990. 32-33. - mind az öt munka az események értékelésével és bő irodalommal. A dákok szempontjából tárgyalja az eseményeket VÉKONY 1989. 75-79. 15 A geta/dák-szarmata viszony fontos vonatkozására világított rá C. Beldiman, aki összegyűjtötte a Kr.u. I-II. századból a Románia területén talált „tamga"-szerű jeleket (16 lelőhely 35 szimbóluma). Vizsgálatából kiderült, hogy ezek egy része kisebb hányaduk - pontusi eredetű tárgyon jelentkezik, a többség azonban az autochton lakosság emlékein. Mindez igen szoros kapcsolatra utal a szarmaták és a geta-dákok között. (BELDIMAN 1990.) Hogy ez a kapcsolat hogyan egyeztethető össze a fent említett pliniusi adattal, mely szerint a jazigok a dákokat szorították vissza Kárpát-medencei foglalásuk alkalmából, azt további kutatásoknak kell tisztázniuk. !" A barbár betelepítések kérdéséhez lásd ALFÖLDI 1939A. 105-107. 208