A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Az első szarmaták az Alföldön A szarmaták, pontosabban a jazigok 20 előtti - valószínűleg 17/18 és 20 közötti - Kárpátmedencei bevándorlása, s megtelepedése a kvádokkal szomszédos területen további adatokkal támasztható alá. Erre utalna, hogy valamivel 50 után „a pannon-jazig szomszédságot mint közismert, régóta fennálló helyzetet emlegették." (ALFÖLDI 1939. 532., ALFÖLDI 1940. 164., MÓCSY-FITZ 1990. 33.) így például Lucanus szerint (Kr.u. 65-ben): ,Jsteni kegy, hogy most nem zúdult rá Latiumra Napkelet őrjöngése, se pannon, s szarmata együtt, dák s geta nem tört rá vegyesen."

1

' Mócsy András hozzáfűzte ehhez, hogy egy további Seneca-adat ugyancsak arra utal, hogy a szarmaták már régebben a Kárpát-medence lakói közé tartoztak (MÓCSY 1977. 440.). Összegezve mindezek után a kutatás jelenlegi helyzetét, megállapíthatjuk, hogy a szarmata jazigok Kárpát-medencei foglalását a legnagyobb valószínűséggel Kr. u. 17/18 és 20 közé keltezhetjük. A jazig „honfoglalást" a Kárpát-medencében a kutatók egy része hosszabb folyamat végeredményeként értékeli. A jazigok nyugati vándorlásának bizonyítékait Alföldi András kötötte csokorba. Az auktor-helyek alapján gyakorlatilag Mithridates pontusi király (uralkodott Kr.e. 121-63 között) háborúitól kezdve érzékelhető ez a mozgás az Al-Duna-vidéken (vö. ALFÖLDI 1942. 180-182.). Ahhoz azonban, hogy az Al-Duna mellékéről az Alföldre telepedhessenek a jazigok, valamiféle „átjárónak" kellett léteznie - legalábbis ideiglenesen - a Duna völgyében. Nem tekinthetünk el éppen ezért attól, hogy a terület szarmatákat megelőző gazdáinak - a dákoknak - a helyzetére ne vessünk egy pillantást. Boirebistas uralkodásának ideje szempontunkból nyilvánvalóan szóba sem jöhet. Vita folyik arról, hogy mikor került trónra (a Kr.e. 60-as vagy az 50-es években), de bármikor volt is ez, a dákok uralkodója az 50-es évek második felében, illetve a 40-es évek elején (talán Kr.e. 55 és 48 között) kiterjesztette uralmát messze keletre. Eljutott a Déli-Bug torkolatánál fekvő görög kolóniáig, Olbiáig, meghódította azt, s Apollóniától kezdve egészen Olbiáig végig a Fekete-tenger nyugati partvidékének többi hellén városát is.

12 A rövid életű geta-dák királyság hamarosan összeomlott. Akár meggyilkolták a dák monarchát - ahogyan ezt többen feltételezték -, akár nem, akár Caesar halála előtt hullott részeire a birodalma, akár utána, annyi bizonyos, hogy a Kr.e. 40-es évektől kezdve vagy röviddel ez után a korábbi helyzet megváltozott.

13 Az még a töredékes adatokból is világos, hogy az Al-Duna-vidék feletti uralom fokozatosan átcsúszott a dákok kezéből a basztarnákéba, akiket végül a szarmaták szorítottak vissza(?). A rómaiak lépésről lépésre szerezték meg a Dunától délre fekvő területek feletti ellenőrzést, aminek megkoronázása majd az illyricumi és a szomszédos régiók - Pannónia, Moesia, Thracia s végül Dacia - provincializálása lett. Boirebistas utódai Róma számára továbbra is veszélyes ellenfelek voltak. Egy ideig még sikerült megtartaniuk keleti területeiket is, azonban fokozatosan visszaszorultak. Kr.e. 29-ben M. Licinius Crassus, Macedonia helytartója vezette a dákok ellen a római seregeket. Ugyanebben az évben a basztarnák körében is történik valami (Alföldi András szerint a jazigok nyugati előrenyomulása), ami arra ösztönzi őket, hogy megpróbáljanak átkelni a Duna jobb partjára. Vitatott időpontban, de talán egy évtizeddel vagy legalábbis nem sokkal ezután Cornelius Lentulus Az adatot ebben a vonatkozásban elsőnek idézi ALFÖLDI 1939. 532. Lucán. b. civ. (Phars.) III, 94-95. - vö. FEHÉR-KOVÁCS 2003. 232-233. - további irodalommal. Uralomra kerüléséről eltérő nézőpontok alakultak ki, de a görög városok meghódításának dátumában közel azonos véleményre jutottak az egyes kutatók. Ld. CRISAN 1980. különösen 79-97., 216., ALFÖLDI 1943. 140.! A Boirebistas bukása és halála körüli problémákkal kapcsolatos kutatás eredményeit összefoglalta CRISAN 1980. 443^450. - a korábbi irodalommal; ALFÖLDI 1943. 145. 207