A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Az első szarmaták az Alföldön (Gondolatok a Kárpát-medencei jazig foglalásról)

Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria megjelentek Carnuntum előterében, s majd az új germán formáció megjelenése szorította vissza őket a Vág mögé. A fentiekből láthatjuk, hogy a szarmata foglalás Vannius uralmának vége előtt mindenképpen bekövetkezett! Vessünk tehát egy pillantást a Vannius előtti időszakra. 9-ben a markomannok Drusustól vereséget szenvedtek, s ezáltal elmozdulásra kényszerültek. Alighanem ekkor húzódtak a velük rokon kvádok Morvaország területére, ahol Maraboduus markomann király fennhatósága alá kerültek. Maraboduus azonban hamarosan vereséget szenvedett Ariminiustól, a cheruszkuszok vezérétől. Hatalma lehanyatlott, s az elégedetlenkedők őt is, majd utódját, Catualdát is megbuktatták. Róma egy vazallus államot alakított ki a határán, mégpedig a két bukott vezér párthíveit tömörítve a Duna bal partján. Az új állam élére Kr.u. 20-ban egy kvád férfiút, Vanniust állították (ALFÖLDI 1939. 532.). Olyan politikai szituációról van szó, amikor a szarmaták kihasználhatták az alkalmat - a Birodalom határán lezajló mozgolódásokat -, s a zavarosban halászva megjelenhettek még Maraboduus vagy a rövid ideig uralkodó Catualda idején a Dunától északra. Ez annál is inkább elképzelhető, mert jó okunk van arra gyanakodni, hogy Árpád honfoglalóihoz hasonlóan őket is gyakran hívhatták meg zsoldosként

8 viszonylag távolabbi területekre, ahova a busás zsákmány reményében szíves-örömest szegődtek el.

9 Visszakanyarodva a pliniusi adathoz, a Vaday Andrea és Szekeres Ágnes tollából nemrégiben megjelent forrásértékelésben a szerzők felhívják a figyelmet a pliniusi adat nehezen értelmezhető voltára, azonban azt, hogy mennyiben használható föl témánk szempontjából, nem tisztázzák.

10 Mint láttuk Kovács Péter lényegre törő értékelésében, ő elfogadta Mócsy András véleményét, amely szerint a pliniusi hely arra utal, hogy a jazig foglalás Vannius uralomra jutása, azaz 20 előtt megtörténhetett (MÓCSY 1977. 439., MÓCSY-FITZ 1990. 33., FEHÉR-KOVÁCS 2003. 52., 276-277.). A hipotézist további érvvel erősítette meg. A tiberiusi időszak alatt a tartomány helyzete békés volt, a római uralom pedig szilárd. Erre utal az is, hogy L. Munatius Plancus 17 éven át megszakítás nélkül volt Pannónia kormányzója, magáról a tartományról pedig csaknem 30 éven keresztül hallgatnak a források (FEHÉR-KOVÁCS 2003. 276-277.). Megjegyzendő, hogy már Alföldi András is ezt az időpontot tartotta a legvalószínűbbnek, szerinte a jazigok megjelenése Drusus 17/18 és 20 közötti pannóniai tevékenységéhez kapcsolható. (ALFÖLDI 1942. 182.) ° Arra, hogy a szarmaták zsoldosként is szolgálhattak, már Vaday Andrea rámutatott -VADAY 1982/83. 179. 9 Említhetjük itt Tacitusnak a 69. évre vonatkozó leírását arról, hogy ,Jlzek népüket és tömérdek lovasukat - egyedüli erősségüket - is ajánlgatták (ti. adott esetben a rómaiaknak): szolgálatukat azonban visszautasították, hogy sem belviszályok közepette külső háborúkat ne kezdjenek, sem az ellenféltől remélt nagyobb jutalom fejében az emberi s isteni jogot meg ne tagadják.'" (TACIT. Hist. III.5.) Ennek fényében felvetődhet, hogy a szarmaták Vannius lovasságát is zsoldosként adták. A tacitusi idézettel kapcsolatban még egy megjegyzés: a szerző ugyanitt arról ír, hogy a szarmatajazygokfőembereit.... szövetségükbefogadták" (ti. a rómaiak) azért, hogy be ne törjenek a provinciába. 10 VADAY-SZEKERES 2001. 233. A forrásokkal kapcsolatban a korábbiakhoz képest talán annyi újdonságot találunk e tanulmányban, hogy a szerzők részletesebben kitértek Plinius ide vonatkozó helyével kapcsolatban arra az általános problémára, amit az egyes antik auktoradatok pontosabb keltezése jelent. Arra ti., hogy nehezen követhető az egyes kompilált megjegyzések kronológiája és összefüggése. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy nem valószínű, hogy a jazigok a kvádszarmata határtól a dák-szarmata határig tartó „óriási terület egészét birtokba vették" nyomban a megjelenésük után. A nyugati határ problémáit már bemutattuk feljebb. Hogy a dákokat pontosan hol szorították vissza a hódítók a Tiszáig, arra csak a régészeti leletektől várhatunk választ. De bárhol volt is a Tisza a két nép elválasztóvonala, olyan óriási területről, melynek elfoglalásához „akkora katonai erőre lett volna szükség, amely már a rómaiak számára is politikai szempontból partnerré tette volna a szarmatákat...", nemigen lehet szó. Ha egyetlen pillantást vetünk a sztyeppe kiterjedésére, a mai Magyarország területén belül óriási területekről szólni nem adekvát. A szarmaták katonai potenciálja pedig aligha létszámukból fakadt, sokkal inkább a Kárpát-medence korábbi lakói számára szokatlan harcmodorukból. így Róma számára kis létszám esetén is jelenthettek „politikai szempontból partnert", mint ahogyan a dák háborúk idején erről biztos tudomásunk van. így hát Plinius leírásán belül belső kronológiát alkotni pusztán ilyen megfontolásból aligha lehetséges. A belső kronológiára Id. a feljebb részletesen idézett Fehér-Kovács-féle véleményt! 206