A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Scholtz Róbert: Szkíta kori leletek Nyíregyháza–Volántelep lelőhelyről

Szkíta kori leletek Nyíregyháza—Volántelep lelőhelyről Gyöngyök A szkíta jellegű Alföld csoport temetkezéseiből napvilágra került ékszerkészletek többnyire hajkarikából, karperecből, gyöngysorokból állnak (KEMENCZEI 2001. 30.). Az Alföld csoport ékszerei között a leggyakoribbak a gyöngyök (BOTTYÁN 1955. 58., JUHÁSZ 1976. 250.). A Volántelepről összesen 9 db került a Jósa András Múzeumba. Egy részük megégett, ami arra utal, hogy a halottat felékszerezve tették a máglyára. Az égésnyomokat nem mutató gyöngyök esetén több lehetőség is felmerülhet. Elképzelhető, hogy korhasztásos temetkezés/ekből származnak, esetleg az égetéskor a máglya peremére kerültek vagy pedig az ékszert, esetleg a gyönggyel hímzett ruhát mellékletként helyezték a hamvasztásos sírba. Anyaguk alapján a 9 gyöngyöt két csoportba sorolhatjuk: agyag- és üveggyöngyök. Az üveggyöngyök készítésének technikája, viseletük szokása Itáliából terjedt el egész Európa területére a Kr.e. I. évezred első felében. A Kárpát-medencébe a délkelet-alpi területek közvetítésével jutott el a divatjuk. A Dunántúlon, a Hallstatt kultúra területén már a Kr.e. VIII. századtól kezdve kerültek a sírokba üveggyöngyök, míg az Alföldön a divatjuk időszaka a Kr.e. VI-V. század volt (KEMENCZEI 2001. 31.). Kék, lapított gömb alakú üveggyöngy A két megégett, eredetileg kék, lapított gömb alakú üveggyöngy szkíta kori temetőink egyik leggyakoribb és legjellegzetesebb típusa (2. kép 6.). Megtalálhatók az erdős steppe területén (CHOCHOROWSKI 1985. 52.), Erdélyben (VASILIEV 1980. 99-100. Pl. 18:1.), ám elsősorban a szkíta jellegű Alföld csoportra jellemzőek. A Hallstatt kultúra területén ott jelennek meg, ahol a szkíta jellegű Alföld csoporttal való kereskedelmi vagy más kapcsolatokat más tárgytípusok is bizonyítják (GALÁNTHA 1987. 91.). A kutatás hosszú életű típusnak tartja őket (CHOCHOROWSKI 1985. 51-52. Abb. 10:1., GALÁNTHA 1987. 91.). Lapított gömb alakú üveggyöngy A lapított gömb alakú, díszítetlen üveggyöngyök a J. Chochorowski-féle gyöngytipológia 3. típusába tartoznak. Ezt a Kr.e. VI. századra keltezik (CHOCHOROWSKI 1985. 52. Abb. 10:3.). A Volántelepről két darab került a múzeumba. Mindkettő megégett, ezért nem tudjuk milyen lehetett az eredeti színük (2. kép 8. és 10.). Pávaszemes pasztagyöngy Három darab gyöngy az ún. pávaszemes pasztagyöngyök közé sorolható (2. kép 7a-c). Ezek általában barna, fehér, kék, sárga és zöld színek kombinálásával készültek. A pávaszemes gyöngyök Közép-Európa-szerte általánosan elterjedt típust képviselnek a korai vaskor folyamán (VASILIEV 1980. 101. Pl. 18:4., CSALOG-KISFALUDI 1985. 321.), de jelentkeznek a La-Téne idején is (BOTTYÁN 1955. 58.). J. Chochorowski 9 fajtájukat különítette el (CHOCHOROWSKI 1985. Abb. 10:6-14.). Henger alakú pasztagyöngy A szakirodalomban eddig különböző nevekkel illették ezt a gyöngytípust (2. kép 9.). A formáját hengernek (ZALOTAY 1932. 96., BOTTYÁN 1955. 58.) vagy cső alakúnak (PATAY 1955. 66.) határozták meg. A gyöngy díszeit dudoroknak (ZALOTAY 1932. 96.), plasztikus pasztabetétnek (BOTTYÁN 1955. 58.), illetve „petty" betétnek „keresztelték el" (JUHÁSZ 1976. 249., 250.). 191