A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Makkay János: A nadapi (Fejér megye) késő bronzkori raktárlelet

The Late Bronze Age hoard of Nadap Felfigyelt erre az egyik szélső házban lakó Szűcs Sándor bányász, elszedte tőlük a lándzsahegyeket, és visszament velük a helyszínre. Segítségükkel 300-350 további bronztárgyat és -töredéket (a teljes raktárlelet mintegy felét) gyűjtött össze, és ezeket egy fatekenőben a házánál az eresz alatt őrizte. A következő napokban többször visszatért még a helyre és további tárgyakat szedett össze. Sőt, a fiatalok segítségével kiásta a helyet, gyakorlatilag rögről rögre, morzsáról morzsára átdolgozta azt a sötétebb színű foltot, ahol a bronzok hevertek, és további 150-200 tárgyat talált. Szűcs néhány nap múlva felkereste Székesfehérvárott a Megyei Könyvtárat, és olyan könyvek után érdeklődött, amelyeknek segítségével meg tudná határozni tárgyainak korát. Amennyire rekonstruálni lehetett, a munkatársak a Budapest Régiségei egy olyan kötetét mutatták meg neki, amelyben látható volt egy tokos balta fényképe. Szűcs tehát megállapította, hogy egy késő bronzkori raktárlelet mintegy 500 darabja van a birtokában. A rá következő héten, egy kora reggeli időpontban - hazatérőben az éjszakai műszak után a Fehérvárcsurgó melletti kőbányában lévő munkahelyéről - felkereste a Szent István Király Múzeumot. Az épületben Lencsés József restaurátoron kívül csak Horváth Ferenc festőművész, kedves barátom tartózkodott. Beengedték Szűcsöt az épületbe a magával hozott két tucat bronzzal együtt, és addig ott tartották, amíg valamivel 9 óra után meg nem érkeztem Budapestről. Kérdésemre Szűcs közölte, hogy egy késő bronzkori raktárleletet talált, és fedeles táskáját kinyitva, megmutatta a legszebb darabokat (2. kép). Azonnal Nadapra mentünk, és negyed tizenegykor a Szűcs háza közelében felállított asztal mellett hozzákezdtünk a tanulóknál lévő további tárgyak összegyűjtéséhez: a falurádió (amelyet akkoriban dudának hívtak) bemondta, hová hozzanak további tárgyakat. Szinte minden kisdiáknál (kizárólag felső tagozatos általános iskolásoknál) volt egy-egy vagy néhány tárgy, és darabonként 10 forintért vásároltuk meg őket. Párhuzamosan egy névlista is készült: emlékezetük szerint kikhez kerültek még darabok. E lista alapján végigjártam a házakat, és még további 15-20 értékes tárgyat sikerült megvásárolnom (részben hét közben nem Nadapon tartózkodó gimnazistáktól és ipari tanulóktól). Többek között az összes fibulát (XXVII. tábla). A tanulók egyhangúlag állították, hogy az általános iskola egyik tanárnője is gyűjtött össze tárgyakat. 0 még hosszas faggatásra sem ismerte ezt el, de végül sikerült megtalálnom a konyhakredencében egymásra rakva - a kis csésze kivételével - az összes bronzedényt (Nos. 313-324: XXXII-XXXVI. tábla). Az elkövetkező napokban dr. F. Petres Évával hitelesítő ásatást végeztünk a Szűcs Sándor által már kiásott részen, és egy kb. 5x5 négyzetméteres szelvényben a megbolygatott talajban újabb 20-25 bronztárgyat találtunk, továbbá egészen apróra törött edénytöredékeket, amelyekről feltételezhető volt, hogy azoknak az edényeknek a Szűcsék által összetört darabjai, amely edényekben hajdan a bronzokat elásták. A szelvénytől északnyugatra néhány méterre az urnamezős kultúra - bizonyára egészen késői - településének felszíni nyomait figyeltük meg, valamint a tálalási helytől mintegy 40-50 méternyire bronzsalak maradványait is. Ezen a helyen terveztünk ugyan ásatást, azonban arra már nem került sor. Megfigyeltük, hogy a bronzokat az előző év őszén akkor forgatták ki a földből, amikor egy új erdő telepítéséhez mélyszántást végeztek. A területet ma ez a tölgyerdő borítja. A feltárás idején a lelőhelyről levezető ösvényen megtaláltam a füles szűrőedény egyik letört kacsafiguráját. Raczky Pál segítségével lecsapoltuk azt a kacsaúsztatót, amely az ösvényen keresztben feküdt, és amelynek vízfelületén a tanulók a lapos bronzokkal kacsáztak. Tárgyakat azonban nem találtunk, mert a vízbe került darabokat már Szűcs Sándor összegyűjtötte. Az első napi vásárlás során fél 11 és 11 óra között nepperek jelentek meg, akik közölték: szerencsénk, hogy valamivel hamarabb érkeztünk a helyszínre, mert egyébként a tanulóknál lévő tárgyakat ők vásárolták volna meg.