A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúráról – rendhagyó módon

A badeni kultúráról — rendhagyó módon agyagmaszkot is sikerült feltárnunk (18. kép). Már előkerülésének pillanatában tudtuk, hogy nem mindennapi leletről van szó: hazánk területén ilyen típusú tárgy az őskor több évezredet felölelő időszakából nem került elő. A töredékről kétségtelenül megállapítható, hogy mit ábrázolt és mire szolgált. Már csak az volt a kérdés, hogy milyen környezetben, konkrétan: milyen szertartásra használták? A lelet egy gödör tetején feküdt. A gödörből a klasszikus badeni kultúra kerámiatöredékei és állatcsontok láttak még napvilágot. Néhány méterre tőle egy teljes szertartási tér bontakozott ki: keleti végében egy áldozati gödör juhok kitekert nyakú tetemeivel, mellette tűzhelyek és hamuzógödrök, ahol az áldozati állatokat előkészítették és a szertartást elvégezték (a metszetben jól látszott, hogy az objektumok összetartoztak, és egyszerre ásták őket a földbe). Ez egyedi eset volt, a badeni kultúra települési jelenségei között elsőként sikerült olyan bizonyítékot találnunk, amely az áldozati gödrökkel kapcsolatba hozható, és elárulja az áldozat jellegét is, amely a jelenségek alapján égő áldozat lehetett (HORVÁTH 2004A.). A fenti jelenségek után nem kerülhetjük tovább a vallás témakörét, amely az őskori társadalmak egyik legfontosabb mozgatórugója volt. A vallás meghatározza, milyen a világ valójában, oly módon, hogy előírja a megfelelő hozzáállást, erősíti az embert, biztonságot és értelmet ad, növeli a megosztott közösségi élmények intenzitását. A vallást úgy definiálhatjuk, mint egyfajta hitet szellemi vagy természetfeletti erő létében. (A természetfeletti megnyilvánulhat lényként és erőként is.) Minden vallás három komponensből áll: 1. hit a természetfelettiben; 2. mitológiák, amelyek ezeknek az erőknek a történeti tetteiről szólnak; 3. rítusok, amelyekkel ezeket a hatalmakat akarják befolyásolni abból a célból, hogy azok kedvezően járjanak el érdekükben. A rítusok megszervezett viselkedési minták, amelyek számos szimbolikus aspektussal rendelkeznek. A rítusok által újul meg a világ. A legtöbb rítus a következő gyakorlatok kombinációját használja a természetfelettivel való kapcsolatteremtésre: imádság, felajánlás, áldozat, tárgyakkal való manipuláció, mítoszok elmondása és eljátszása, transzcendens állapot létrehozása zene, tánc, dráma, hallucinogén anyagok segítségével, hogy az individuum befogadóképessége javuljon. A vallás szervezeti szinten lehet individualisztikus (spirituális), sámánisztikus, közösségi (ős- és halottkultusz, totemizmus) és egyházi kultusz (HOLLÓS 1993. XIII. fejezet). 18. kép Balatonőszöd-Temetői-dűlő 1072-1096. gödör: agyagálarc töredéke (rajzolta Ősi Sándor, fotózta Kádas Tibor, digitalizálta Schilling László) Fig. 18 Balatonőszöd-Temetői-dűlő, pit 1072-1096: fragment of a clay mask (drawing by Sándor Ősi, photo by Tibor Kádas, digitised by László Schilling) 117