A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. (Nyíregyháza, 2006)

Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúráról – rendhagyó módon

Horváth Tünde A fent ismertetettek alapján úgy véljük, hogy a badeni kultúrában a közösségi kultuszokat gyakorolták. Két, széles körben elterjedt közösségi szertartás létezik, amelyek a leszármazási csoportokra jellemzőek: az őskultusz (halottkultusz)

57 és a totemizmus.

58 A vallás középpontjában mindig az életválságok és a sorscsapások rítusai állnak. Régészeti módszerekkel ezekből a kultuszokból csak a rítusok néhány fajtáját tanulmányozhatjuk. Az emberi és állati áldozatokról már volt szó, nézzük, mit vizsgálhatunk még! Feltűnő, hogy a rítusokban vagy szertartásokban szerepet játszó kebles edények legkorábbi feltűnése a svájci tó vidéken lokalizálható, ám a korai ábrázolásokon még csak a feltűnően dús kebel látszik. Később - és egyértelműen déli hatásként -jelenhetett meg a badeni kultúrában már kanonizált ábrázolásként feltűnő, keresztszalaggal ellátott, déli eredetű női idoltípus (vö. MAKKAY 1987., BAUERN 1990., PETRASCH 1984., NEVIZÁNSKY 2002.) (14. kép). A kulturális antropológia szerint közvetlen kapcsolat van a nép munkamódszere és dalainak stílusa között. A dalok előadása sokszor összekapcsolódik a tánccal. A tánc olyan viselkedésforma, amely kulturálisan meghatározott mintákból, céltudatos, szándékosan kialakított ritmikus testmozgásból és gesztikulációból áll. Megkívánja a zenét, éneket, a díszítő festést, és a maszk használatát. Szimbolikus tartalma a nyelvhez hasonlóan önkényes és kulturálisan egyedi jelentéseket hordoz. Fontos része a közösségi tanulásnak, ezért gyakran az egyén vagy közösség számára fontos esemény okozta izgatottsági állapottal együtt jelentkezik, így gyakran része azoknak az avatási szertartásoknak, amelyek a közösségben betöltött szerepváltozásokat (gyerekből felnőtté, közemberből tisztségviselővé válást) jelzik (TURNER 2002). Voltak-e a badeni kultúrában hangszerek? A zenéhez és tánchoz használt ütős és fúvós hangszerek nagy része szerves anyagból készült (fából, bőrből), így nem maradt ránk. Ránk maradt azonban - éspedig mindjárt két leletről van szó, amely kizárja a véletlenszerűséget - két Triton-csiga {Tritonium nodiferum) kürt, amely csigafaj a Földközi-tengerben él, onnan került távolsági kereskedelem útján (hála a kocsinak, amely elhozta olyan messziről!) a badeni kultúra egy-egy településére: Keszthely-Fenékpusztára

59 és Budapest-Békásmegyerre (BANNER 19. kép Budapest-Békásmegyer: Triton-csiga kürt a badeni kultúra településéről (MNM-RÖ 57.1.1. H.: 22,7 cm, sz.: 14,5 cm, fotó: Dabasi András) Fig. 19 Budapest-Békásmegyer: Triton-snail trumpet from the settlement of Baden Culture (Hungarian National Museum RÖ 57.1.1. length: 22.7 cm, width: 14.5 cm, photo by András Dabasi) 5

' Ennek megnyilvánulásai az emberi koponyákkal végzett manipulációk, mint pl. a zillingtali (Au) település 1. gödrében talált trepanált férfikoponya, a Keszthely-fenékpusztai szertartási ház a tűzhellyel, koponyával és a Triton-csigával, végső soron a mozgatható fejű női idolokat is e kultusz kellékei közé sorolhatjuk (ENÁCHESCU 2004.). 58 Erre az állatáldozatok módszeres alkalmazása utalhat (HORVÁTH 2006A.). 59 Elképzelhető, hogy szertartási házból került elő, bár a feltárás és a kronológia meglehetősen zavaros. Protobolerázi fázis? (KALICZ 2001. 387-388.). 118