A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)

Néprajz - Jakab Attila: A téglavetésről

Jakab Attila 30000 téglára hatot hagytak, azaz ötezerre jutott egy. A bolthajtások felett tömötten rakták a téglát, e fölött viszont egyes sorokat üresen hagytak - ezek a suberek -, s az itt keletkező légáramlat „húzta fel" a kemence magasabb részeire a meleget. A kemencét két kis párkánnyal építették, a tetejét egy sor lapjára fektetett téglával takarták le. A köpenyezés után itt is sárral kenték be a kemencét. Az égető magassága 30000 tégla esetén 24-25 sor. A tüzelést három szakaszra lehet osztani: az első 48 órában csak kis lánggal égettek, a következőben már nagy hasábokat dobáltak a tűzre, az utolsó szakaszban pedig igyekeztek a minél nagyobb tüzet megtartani. A hasábokat hosszú mogyorófarúd - vrázsolórúd - segítségével tolták a nyílásokba. A hatodik napon, ha már fehéren izzik, az összes járatot betömték és a tetejét földdel borították be. A kemencét két hét pihentetés után bontották meg. A hódmezővásárhelyi téglások égetési eljárását Kiss Lajos könyvéből ismerjük (Kiss 1981. 229-231.). A leírás megegyezik az eddigiekkel, a méretekre vonatkozóan viszont szolgáltat új adatokat. A kemence szélessége állandó volt (5 m), hossza tetszés szerinti. 60000 tégla esetén 14 m hosszú volt. Magassága nem lehetett több 3 m-nél. A tüzelőlyukak egymástól mintegy 90 cm-re voltak. A köpönyegelés és tapasztás után hét nap, hét éjjel tüzeltek, majd nyolc napig hagyták hűlni, mielőtt szétszedték. Szmodics István elbeszéléséből a következőket tudjuk meg (BuzÁs 1995.457-458.). Az égetés legtöbbször augusztusban történt. A kemence szerkezete nem különbözött az eddigiektől. Érdekes azonban, hogy elmondása szerint a „kazal [kemence] köré védő barikádot építenek sárból, rudakkal, cölöpökkel támasztják meg, hogy ne essen széjjel." (BuzÁs 1995. 458.) Ez esetleg arra utalhat, hogy a kemence nem a stabilabb lépcsős felépítésű volt, hanem az oldalai függőlegesek, s ezért kellett megtámasztani. Pontosabb leírás hiányában a kérdést nem lehet eldönteni. A tüzelés az előző példához hasonlóan szakaszosan történt. Az égetés befejezése után a kemencét sokszor csak fél év múlva szedték szét. Az adatközlő itt sem adott meg méreteket és téglamennyiséget, viszont megtudjuk, hogy 1000 téglára 1 m hasábfa, és annak ágai kellettek. A Kardoskúton alkalmazott módszer részben eltér az eddigiektől (NAGY 1955. 245-257.). A kemencét kb. 10 cm magas kis padkára építették, hogy eső esetén a víz nehogy tönkretegye az alsó sorokat. A légcsatornák egy tégla szélességűek voltak, s merőlegesek a szénnel töltött tüzelőcsatornákra.

6 A kemence építésekor három párkányt is kialakítottak. A megfigyelt kemence esetében a padka 8,2x12 m volt, míg a kemence hossza 820x775x415 cm; az utolsó adat a magasságot jelöli. A felrakott téglamennyiség 80000 darab volt. Az égetés 14 napig tartott, de ez a rossz időjárási viszonyokkal volt összefüggésben; az átlagos égetés 7-8 napot vett igénybe. A „pihentetés" hosszát nem közlik, de a kemence szétszedése öt napig tartott. Hentz Lajos tanulmányában egy állandó termelésre berendezkedett üzem leírását adja, s ott logikusan a kemence is állandó, épített volt. „A kemence (...) egy kb. 5x5 méteres alapterületű, négyszög alaprajzú, középen fallal kettéválasztott, két végén négy-négy tüzelőnyílással ellátott, mintegy 3,5 m magas építmény volt téglából falazva." (HENTZ 1973.244.) Ehhez még annyit érdemes hozzátennünk, hogy - mint a szerző hangsúlyozza - teteje nem boltozott, hanem nyitott volt. A kemencét részben földbe ásták, az alja a kialakított járószinttől 1,5 m-rel mélyebben feküdt (HENTZ 1973. 244.). Az idézett példák alapján megkísérlem összefoglalni a mezei vagy tábori kemencékre vonatkozó ismereteinket. A kemencetípust a vándor vagy napszámos téglások használták, ezért nem volt szükséges időtálló kemencét készíteniük, ennek megfelelően nem a földbe ásták, hanem a járószintre építették. Az ilyen égetőket természetesen csak egyszer lehetett használni. A kemence mindig a téglavetőhely mellett helyezkedett el, ezzel időt és költséget spóroltak. 6 Ennek nyilván a szénnel történő fűtés volt az oka, mert az másféle tüzelési technikát igényelt. 358