A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)
Néprajz - Jakab Attila: A téglavetésről
Jakab Attila A téglakészítők azonban nemcsak tégla-, hanem cserépkészítéssel is foglalkoztak egy 1788-as metszet tanúsága szerint (7. kép). A bal oldali munkás egy asztalon gyúrja a sarat, míg a másik éppen tetöcserepet formáz, de mellette téglavető formák is vannak. A háttérben téglák és cserepek állnak egymásra felhalmozva; ezek az égetésig itt száradnak. Mögöttük talán egy égetökemence részlete látható. A témával kapcsolatos utolsóként bemutatott képünk egy XVIII. századi német metszet, amely a téglavetéshez szükséges eszközöket mutatja be: asztalt, formázókat, csapófát stb. (8. kép). A bemutatott metszetek, rajzok közös vonása a téglavető ábrázolása munka közben, mégpedig annak legjellemzőbb mozdulatát megragadva, amikor a masszát a formába csapja. Megfigyelhető volt a közvetlen környezet is: a téglák szárítása mágiákba rakva vagy polcokon tárolva, mellettük a kemence. Volt rá példa, hogy folyó vagy tó is feltűnt a képen, ami - véleményem szerint - utalás a téglavetéshez szükséges víz fontosságára. A bemutatott környezet szinte teljesen megegyezik a néprajzi anyagból megismerttel, kivéve, hogy ott nem ismerünk arra példát, hogy a mesterek fedél alatt dolgoztak volna. Ez azonban azzal lehet összefüggésben, hogy mennyire volt állandó vagy ideiglenes egy műhely. Fontosnak tartottam munkám szempontjából a fenti példák bemutatását, néha unalmasnak tűnő részletezését, mivel az itt leszűrt következtetések alkalmasak lehetnek régészeti hasznosításra is. A fent idézett szerzők közül Harkai Imre (HARKAI 1983. 99.), Nagy Gyula (NAGY 1955. 256.) és Hentz Lajos (HENTZ 1973. 239.)' leírásukhoz a munkaszervezetet bemutató ábrát is mellékeltek. Ezekből világosan kiderül, hogy a munkások tevékenységét a lehető legracionálisabban szervezték meg. Ezért találjuk meg a gödrök mellett közvetlenül az asztalt, mellette a placcot, illetve bangátokat, esetleg a téglák szárítására szolgáló fedett színt. Természetesen a kemence is a lehető legközelebb volt, ezzel is csökkentve a befektetett energiát és a költségeket. Ezt az elrendezési módot a képi források nagymértékben alátámasztották, igaz, az agyagnyerő helyek távolsága nem derül ki az ábrázolásokról. Ásatások alkalmával tehát, amennyiben lehetőség van rá, érdemes feltárni a kemence kissé tágabb környékét is, mivel a fentebb vázoit munkafolyamat egyes objektumai (csatornák, kutak, agyagnyerő gödör/gödrök) régészetileg is megfoghatóak. Nem biztos azonban, hogy a kemencét meg tudjuk figyelni, mivel az alábbi példákban szereplő kemencéket szinte kivétel nélkül földfelszínre építették, s ilyet régészeti anyagból csak egyet ismerünk (KOVALOVSZKI 1986. 117.). •' Meg kell jegyeznem, hogy ebben az esetben a „bányagödrök" távolabb voltak a/, üzem területétől, de a kemence, a szárítók, a lakások tekintetében ill is mesfiavelhető volt az ésszerű elrendezés. 354 8. kép A téglavetés eszközei egy XVIII. századi német metszeten (VALTER 1989. 12. oldal ábrája nyomán) Abb. 8 Werkzeuge des Ziegelstreichens, deutscher Stich aus dem 1 8. Jahrhundert (nach VALTER 1989, Abb. S. 12)
