A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 47. (Nyíregyháza, 2005)
Történelem - C. Tóth Norbert: A leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta anni sorozatának oklevelei. I. közlemény 1387–1399. (Pótlás a Zsigmondkori oklevéltár I. kötetéhez)
A leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta anni sorozat oklevelei C. Tóth Norbert I. közlemény 1387-1399. (Pótlás a Zsigmondkori oklevéltár I. kötetéhez) 1 Amikor Mályusz Elemér 1942 elején megismerkedett a leendő Zsigmondkori oklevéltár Fejérpataky László által készített másolataival, vállalta annak kiegészítését és sajtó alá rendezését az Országos Levéltár részére. A háború végén azonban Budapest ostromakor az általa készített kézirat egy része megsemmisült. 1945-ben kény szernyugdíj ázása után újra kezdve a munkát felismerte, hogy a Fejérpataky-másolatokból még kiegészítésekkel sem lehet egy kötetet szerkeszteni, ezért teljesen elölről kezdte az oklevelek átnézését. Mindezt 1950-ig úgy végezte, hogy nem volt felkérése az Oklevéltár elkészítésére. Ekkor, az 1940-es évek végén a szovjet mintára átszervezett Akadémia felkarolta a kiadványt és elhatározták, hogy az ötéves tervekhez igazodva, minden egyes évben meg kell jelentetni egy-egy évtizednyi forrásanyagot a pontosan ötven évig uralkodó Zsigmond király idejéből. (Mindezekre bővebben lásd a kötetek előszavát, valamint MÁLYUSZ 1982., BORSA 1996.) Ennek nyomán jelent meg az Oklevéltár I. kötete az 1387. március 3 l-e és 1399. december 3 l-e közötti évek forrásanyagával 195 l-ben. Természetesen a feladat, azaz 10 év forrásanyagának évenkénti megjelentetése, eleve teljesíthetetlen volt. A második kötet anyaga már nem is fért el egy kötetben, hanem két alkötetben 1956-ban és 1958-ban jelent meg. Mályusz Elemérnek az időhatárok betartása, a kötetek terjedelmi korlátozása, illetve a saját maga által felállított oklevélszelektálási szempontok mellett még egy komoly korláttal kellett számolnia. Az Országos Levéltár Diplomatikai Fény képgyűjteménye még nem állt rendelkezésére, mivel ekkoriban kezdődött meg annak kiépítése (vö. ADATBÁZIS), ugyanakkor pedig az akkori politikai viszonyok nem tették lehetővé a még barátinak számító Csehszlovákia, Románia és Szovjetunió levéltárainak felkeresését sem. így - mint azt maga Mályusz Elemér is írja az I. és II. kötet előszavában - nem kerültek átnézésre a Felvidéken lévő, anyagukban legépebben fennmaradt, nagy hiteleshelyi, nemesi és városi levéltárak. Tárgyunk szempontjából nézve mindez azt jelenti, hogy az I. és II. kötetben elvétve akadhat az érdeklődő a pozsonyi Állami Levéltárban őrzött, a leleszi konvent levéltárából származó oklevelekre, már pedig a régió - Abaúj, Bereg, Közép-Szolnok, Kraszna, Máramaros, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Ung és Zemplén megyék - középkori történetére vonatkozó forrásanyag nagy része a konvent levéltárában található. Ennek ellenére a kutató csak elenyésző számban találhat a konvent levéltárából regesztákat az Oklevéltárban. Ezek két helyről származnak: az egyik részük még a Fejérpataky László által készített másolatokról készült (a regeszta végén F. betű található), míg másik részük majd mindegyike három forráskiadványból került be (Doc. VAL., FEJÉR, MIHÁLYI: MÁRAMAROS). 1 A forrásközlés az NKA Levéltári Szakmai Kollégium (pályázati azonosító: 2231/725) támogatásával készült. NyJAMÉ XLVII. 2005. 235-343.
