A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése

A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai 'magyar őshaza'... rögvest átvenni? Érdemi magyarázat kellene például arra, hogy a régi magyar nyelv miért vette át szlávból - sőt délszlávból - az iglice (XV. század) 'rekettye, szamártövis', yegénye (1239) vagy a lue {Picea excelsa, 1255) szavakat (KNIEZSA 1974.

1:220-221., 232-233. és 319.). Nem ismert volna tövises bozótot vagy jegenyét a sztyeppén vagy lucfenyőt a tajgán? Tömegesen őrzött meg uráli és finnugor eredetű szavakat, a tajgára talán legjellemzőbb lucfenyőt meg rögvest elfeledte volna?

52 Hasonlóképpen érthetetlen egyelőre számomra, hogy a karvalyt jelentő szláv kába (1138) és a vadászsólymot jelentő kerecset (1282) szavakat miért kellett szlávból átvennünk (MTESz II: 289., illetve KNIEZSA 1974.

1:263.), amikor Árpád népének mindkettő rendelkezésére állott a sztyeppén, sőt, nemzetségi totemmadara volt, és a sztyeppéi iráni és török nyelvű népek mindkettőt nyilván hosszú századok óta ismerték. A választ azonban nem a Tobol-mente és a Tisza-völgy botanikai-zoológiái elemzésétől, hanem a pontusi-al-dunai sztyeppe és erdős sztyeppe és az Alföld adatainak összehasonlításától várom. Tehát úgy tartom, hogy az Arpádi honfoglalók kétségen kívül a pontusi sztyeppről érkeztek. De hajdanvolt nyelvi őseinkntm a sztyeppéról - és nem Nyugat-Szibériából - indultak útnak! (Sólyommal vadászni erdőben nem is lehet - LÁSZLÓ 1967.55.). Én ezekre a kérdésekre nem tudok felelősséggel válaszolni, de rosszat sejtek. Ezzel elérkeztem ősrégészeti szempontból nézett mondanivalóm lényegéhez: a nyugat-szibériai őshaza kérdéséhez. Korábban gyakran emlegették a sztyeppe Andronovó kultúráját, mint a közfmnugorság vagy valamilyen finnugor dialektus megfelelőjét - kulturális hátterét. Ennek a nemzetközi kutatás által bizonyára már nem támogatott felfogásnak további bonyodalmai jelentkeznek a manapság sokak által elfogadott magyar őshaza-lokalizációban Nyugat-Szibéria Tobol-Isim-vidéki területére. Ez a nyugat-szibériai magyar őshaza nem Hajdú Péter vagy éppen Fodor István találmánya, hiszen már Moór Elemér megírta, hogy „a magyarok őshazája nem lehetett az Urálon túli Nyugatszibériában a Tobol és Isim mellékén, ahogyan ezt a törökösködő őstörténészek hirdetik." (MOÓR 1943. 32.)

53 Moór 1943-as írásában részletes adatokat hozott törökösködő őstörténészekre és megállapította, hogy a nyugat-szibériai magyar őshaza ötlete J. Marquarttól származik. Marquart elgondolása megtetszett K.B. Wiklundnak, aki azt (komoly fenntartásokkal ugyan, de) Moór szerint tovább népszerűsítette a közismert Ebert-Reallexikonba írott címszavában (MARQUART 1903. 54., WIKLUND: 1924. 376-377., MOÓR 1943. 34-35.).

54 A magyar követők közül Moór 20. jegyzetében név szerint csak gróf Zichy István szerepel, akinek 'török rokonszenve' tényleg nem tagadható.

55 Zichy 1923-as füzetében a magyar nyelv állat- és Persze, nem olyasféle magyarázatokra lennék kíváncsi, mint amilyenek Czeglédi Katalin müvében találhatók: CZEGLÉDI 2004. Úgy látszik, az Erdélyi István főszerkesztése alatt megjelenő folyóirat munkatársi gárdája rohamosan foglalja el a sumer-magyarológusok helyét. Az említett cikkben a 25. oldalon olvasható a következő összegzés: „A fenyő elnevezését a folyóforrás születése, a folyó tekerő, ívelő tulajdonsága, alakja és működésének hasonlósága motiválta. Ugyanazt, vagy hasonló elnevezést kapott a fenyő, mert a folyóhoz hasonlóan keletkezik, azaz magból, földből hajt ki, sarjadzik, csírázik. ... A szláv nyelvekbe a fenyő jelentésű szavak olyan nyelvi szubsztrátumból kerültek, amely a magyarral azonos gyökerű." Nem folytatom, bár még vagy 30 soron át lehetne. Korábbi tanulmányai: MOÓR 1932., MOÓR 1932A., MOÓR 1932B., MOÓR 1932C, MOÓR 1933., MOÓR 1939. Valójában Wiklund nem teljes egyértelműséggel foglalt állást a nyugat-szibériai proto-ugor-ősmagyar őshaza kérdésében: „Schon vor der Auflösung der wogulisch-ostjakischen oder Ob-ugr. Spracheinheit hatte sich die Sprache der Ungarn aus der für alle ugr. Sprachen gemeinsamen Ursprache losgelöst. Man weißt nicht, zu welcher Zeit dies geschah, noch in welchen Gegenden die Ungarn damals wohnten, und die Prämissen, welche zur Beantwortung der Frage von der Urheimat der Ungarn dienen sollen, sind leider so allg. Art oder auch so vieldeutig und dunkel, daß die Resultate der Forschung in keinem rechten Verhältnis zu der auf sie schon verwendeten, überaus großen Mühe stehen. ... Wenn man von den älteren Wohnsitzen der Ob-Ugrier als einem verhältnismäßig sicheren und bekannten Punkte ausgeht, möchte man also die Urheimat der Ungarn etwa in die wasserreichen Steppengegenden am Tobol, Ischim, Irtysch und Ob verlegen, nicht aber, wie oft geschieht, in den s. oder gar mittl. Ural, wo die Voraussetzungen für die Ausbildung eines nomadisierenden Reitervolks meistens fehlen." Vö. Ligeti Lajos írását in: LIGETI 1943/1986. vi.