A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)
Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése
Makkay János növényneveiből - tehát a nyelvészeti paleontológia segítségével 56 - merített néhány olyan adatot, amelyek bizonyos fokig tájékoztatnak a magyar-ugorok földrajzi elhelyezkedéséről. 57 Következtetése azonban nem beszélt kizárólagosan nyugat-szibériai őshazáról: „a magyar-ugorok hazáját a steppe fölötti erdővidéken kell keresnünk.... Mindezek az adatok nem zárják ki azt a feltevést, hogy a magyar-ugorok elhelyezkedését a vogulok XVIII. századi területének délibb részén, az Urál hegység két oldalán keressük, ... körülbelül a Permi-kormányzóság déli részében". (ZICHY 1923. 35., 37., 44.) 58 Ez a felfogás Zichy 1939-es munkájában jelentősen módosult. Szintén az állat-és növényfajták elterjedése alapján ítélve az uráli alapnép őshazáját az Uraitól nyugatra helyezte, és a keleti határ még a finnugor korban is csak „alig léphette át az Urál-hegység gerincét." (ZICHY 1939.44-46.) Az egyéb 'törökösködő őstörténészek" közül természetesen Németh Gyula akkora lelkesedéssel olvashatta Wiklund fejtegetéseit, hogy azokat „szó szerinti fordításban még le is közölte". (MOÓR 1943. 36., NÉMETH 1930. 123.) Moór azonban már nem élhette meg azt, amikor maga Németh Gyula - saját 1930-as könyvéről írva - úgy találta, hogy„Anrunkának megvoltak a maga hibái - fő hibája volt a Wiklundféle Irtis-vidéki őshaza elméletének átvétele -,..." (NÉMETH 1991. 15., 21.). 59 Nem lehetett elszánt híve aTobol-Irtis-vidéki őshazának a Moór által talán szintén a 'törökösök' közé elkönyvelt (MOÓR 1943.36., a 23 a jegyzet) Zsirai Miklós sem, hiszen 1943-ban a következőket írta a magyarság eredetéről, kizárólag a nyelvészeti paleontológia okoskodását és módszertani elveit követve: „Határozottan állíthatjuk, hogy a finnugor őshazának az Urál-hegység innenső, európai oldalán kellett lennie, ... nagyjából a Volga-könyök és az Urál-hegység közt elterülő lankás, dombos vidéken, ... A szak-irodalom általában a Kr. e. III. évezred közepe tájára helyezi a szétválás [a proto-ugorok kiválásának] idejét, sokkal valószínűbb azonban, hogy a nagy esemény jó néhány évszázaddal, esetleg egy egész évezreddel később, tehát a Kr. e. II. évezredben, vagy legfeljebb Kr. e. 2000 táján következett be.... Már a finnugor együttélés idején is az ugorok alkották a finnugorság keleti szárnyát. Ez az ugor csoport a finnugor szétválás után is az Urál-hegység európai lejtőin-lankáin maradt, s ha korábban esetleg még nem is, az ugor korban már valószínűleg kezdett az Urál erdős hátságaira, tán szibériai oldalára is átszivárogni. Az ugorságnak tulajdonított ananyinói bronzkultúra Kelet-Oroszországból átsugárzott az Urál keleti oldalára, az Iszet, Tobol és Pysma folyók vidékére is. ... Az ugorság lovas kultúrája körül folyt viták eredményeképpen mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az ugor ősnép a finnugorok korabeli északi lakóhelyéről, az erdőrégióból levándorolt az állattenyésztésre, lótartásra alkalmas délibb ligetes steppére, ott megismerkedett a /óval, értékesítette, fölhasználta, bizonyos fokig tenyésztette is, de vérbeli, igazán nagy lótenyésztő aligha volt. ... Mivel a vogul-osztják részek észak, a magyarrá fejlődő nemzetségek pedig dél felé húzódtak, bizonyára jóval korábban, hozzávetőlegesen a Kr. e. első évezredben bekövetkezett az elkülönülés, a magyarság nyelvi és népi önállósulása." 60 56 A módszer idejét múlt voltára lásd többek között CAMPANILE 1998., LEHMANN 1992., LEHMANN 1993., FRIEDRICH 1970. - Friedrich 18 fafajtának a botanikai adatait és nyelvészeti forrásait használta fel az egyes indoeurópai dialektusok területi elterjedésének és egymás közötti szorosabb vagy gyengébb kapcsolatainak az elemzéséhez. Mégis hangsúlyozta (168.), hogy „despite the arguments marshaled here, I would be the first to insist that the arboreal evidence cannot be used in isolation to construe a conclusive argument for a PIE homeland in the Ukraine or the Cossack steppe." A finnugor őshazára alkalmazva, kizárólag a fanevek alapján annak hajdani területét sem lehet körvonalazni. V.o. CAMPBELL 1990., CAMPBELL 2000. 57 ZICHY 1923. 33., illetve az állat- és növénynevek 33-35.: süli sündisznó, méh és méz, nyuszi, fogoly, szil, fagyai, fenyő, tölgyfa, mogyoró. 58 ZICHY 1923. 45. szerint viszont „A Tobolszki-kormányzóság déli részén fekvő Tobol-Istem vidék termékeny földje, melyen ma a megművelt mezők nagyobb területet foglalnak el az erdőségeknél, számos folyóvize és északi fekvéséhez képest igen előnyös éghajlata teljesen alkalmas lehetett egy nomád, földművelést is űző nép [- mégpedig hún töredékek -] megtelepedésére." ZICHY 1923. két térképén a magyar-ugor elterjedésnek csak a legkeletibb része nyúlik át az Uraitól keletre a Tobol és a Pisma között. 59 Németh Gyula Tobol, Isim és Irtis vidéki magyar őshaza-lokalizációjára lásd HARMATTÁ 2001. 2-3. 60 ZSIRAI 1943. 24., 26., 32-34. után. 100
