A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése

Makkay János A sírformák mellett megemlíthető például még a kontinuitás olyan vonása is, mint a vadkender {Cannabis sativa) drogként való használatával kapcsolatos füstölő edények, a kurilnyicák (kurilnitsy): „kurilnitsy are commonly found in graves of the so-called Pit-grave and Catacomb-grave cultures of the third millennium. Similar vessels occur in later cultures, indicating a continuity of practice down to Scythian times [and also Sarmatian period! - VADAY 2002.219.]. It seems, therefore, that the practice of burning cannabis as a narcotic is a tradition which goes back in this area some five or six thousand years and was the focus of the social and religious rituals of the pastoral peoples of Central Eurasia in prehistoric and early historic times." (SHERRATT 1991. 61-62., SHERRATT 1994. 2-31., főleg 14.)

43 Ilyen összefüggéseket nézve (vagy akár csak körülbelül ismerve) nehéz lenne Bónával együtt arra következtetni, hogy a türkök (hunok) előtti nyugati sztyeppe - valamiképpen másfél ezer évig és Kazakisztántól a Kárpátokig az elsodródott ősmagyarok vándorlásainak hipotetikus területe - alkalmanként hihetetlen gyorsan volt képes változni, átalakulni. Mindennek pontosan az ellenkezője az igaz abban a másfél évezredben, amikor az ősmagyarok elindultak volna délre az Isim-közből. Furcsa vélemény lenne arra következtetni mindebből, hogy a színhely (a nyugati sztyeppe) iráni nyelve és etnikuma 1500 évig alapjában egyáltalában nem változott meg, a közibük került ősmagyarok pedig szívósan őrizték magyarságukat és magyar nyelvüket. Majd ismert és még ismeretlen események (türk népmozgások, szláv terjeszkedések) miatt fél évezrednél rövidebb idő alatt mégis szinte teljesen eltűnt ez az iráni alap. A közéje-vele-bele sodródó ősmagyarok azonban mégis mindvégig megmaradtak ősmagyarnak, nem tűntek el a másfél ezer évig befogadást adó irániak nyelvével együtt. Az iráni tömb zavartalan fennmaradásának hosszú évszázadai alatt ugyanúgy magyarok maradtak, mint az irániak nyilván konfliktusok tömegével járó eltűnésekor. Az iráni tömb gyors felszívódásának néhány évszázada alatt és után türk környezetben és uralom alatt szintúgy! Egyszóval magyar nyelvűek maradtak mindenféle körülmények között, miközben maguk a meghatározó körülmények gyökeresen megváltoztak. Nem is tudok állást foglalni abban, hogy e kereken 1000 (vagy akár 1200-1500) év változatos sztyeppéi történetében melyik lett volna inkább az egyáltalában nem vagy csak alig asszimiláló tényező: egy hatalmas iráni nyelvterület zavartalan fennmaradása hosszú évszázadokig, vagy az egész térség hirtelen megváltozása - nyelvileg is - Kr. u. 300-400 körül. Belátom azonban: meglehet, hogy a protohistoire ismer ilyesféle etnikai-nyelvi folyamatokat: zavartalan fennmaradásokat egyébként mindent beolvasztó közösségekben. Viszont a korábbi túlzó (vagy sokszor kezdetleges) etnikai következtetéseiért olyan sokszor jogosan megbírált ősrégészeti őstörténet, apréhistoire ma már egyáltalában nem engedhet meg magának ilyesféle magyar őstörténeti vagy finnugrászati rekonstrukciókat. Megengedő formába öntve: maradjanak az ilyesféle következtetések a protohistoire vagy tiltakozás esetén a fantasztikus magyar nyelvtörténet önálló eredményei. Érdemes ebben az összefüggésben emlékeztetni Moór Elemérnek sok évtizeddel ezelőtt írott soraira: „És a parányi finnugorság ebben a török áradatban, amely az elmélet szerint hozzácsatlakozott és amely századokon át körülvette, nem merült el. Sőt az ezeréves együttlét még jövevényszavakban sem eredményezett többet, mint már említettük, 200 egynéhány szónál, amikor a Duna-Tisza mellékén néhány század során vagy három-négyszer ennyi szláv jövevényszó került nyelvünkbe.... A magam részéről az ilyen ethnographiai csodában még akkor sem tudnék hinni, ha történeti adatok látszanának ezt az elméletet igazolni; ... Olyan történeti adatokról, melyek ezt az elméletet igazolhatnák, szó sincs, csak hipotézisekről. Nyilván a hipotézisek körül van a hiba!" (MOÓR 1932D. 168.) 43 Vö. FEDOROV 2001. 172-173., további adatokkal. A kábítószer-tartalmú kendermagokat a 2. paziriki kurgán egyik sírjában kis bőrzacskóban találták: WOLF-ANDRASCHKO 1991. Abb. 2. Könnyen érthető, miért éppen a vadkender lett a sztyeppéi irániak kábítószere: a vadkender, a Cannabis ruderalis JANISCH eredeti termőhelye Közép-Ázsia. A Kr. u. XIII. századból a Csingul kurgán kun (polovec) kán sírjában talált fílstölőedény pollenvizsgálatai szintén tartalmaztak Cannabis sp. maradványokat: BEZUS'KO ET AL. 1991. 276-278., és Katalog no. 207. a 343. oldalon. 96