A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése

A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai 'magyar őshaza'... Ha már az irániak által lakott sztyeppröl van szó, akkor jellemző, hogy szaporodnak a korai magyarsággal kapcsolatba hozható régészeti forrásokban (és feltehetően az ősmagyarságban is) felismert iráni jellegű vonások. Ami az ugorok (vagy egyes ugor dialektusok) iráni eredetű jellegzetességeit illeti, egyes ilyen sajátosságok szinte teljesen át- meg átjárták még az iráni sztyeppéi világtól távoli (velük közvetlenül bizonyára soha nem érintkező) olyan őstajgai népességek életét is, mint a vogulok-osztyákok egyes északi csoportjai. Megemlíthetem közöttük a sajátos szemfedőket, de akár a lókultusszal kapcsolatos rítusokat-szokásokat is. A szemfedők kérdésében a 'rejtély' már megoldódott, és a szokást egykoron a finnugorokra testáló teória végleges vereséget szenvedett (MAKKAY 2002.62-67., MAKKAY 2004.15., BENKŐ 2003.).

44 Az ugoroknál meghonosodott további iráni szokások egyike az, amikor a feláldozott lovat (életfaként megjelenő) áldozati oszlopokhoz kötözték. Ilyenek különösen az északi területekről ismertek. Először gondoltak arra is, hogy a tatároktól jövő befolyásról van szó.

45 Kerezsi Ágnes kiváló tanulmánya azonban jobb megoldást talált: indoiráni (!) eredetű korai hatásokat mutatott ki (KEREZSI 1988. 142— 143.).

46 Semmi kétség, mind az iráni, mind az indoárja népek mitológiai hagyatékában, sőt régészeti anyagában - esetenként részletekbe menően - megtalálhatók az előzmények (Hérodotosz IV: 60-72. Rig-Veda I: clxii. ).

47 Északi ásatási eredmények híján az ilyesféle ritusok-szokások elképzelhető legkorábbi előfordulásai (tehát az iráni - proto-ugor átvételek feltehető antelad quem időpontjai) egyelőre ismeretlenek. Csak a szemfedőkről tudunk annyit, hogy az ugoroknál (honfoglaló árpádi magyarok, illetőleg valamilyen kori - korai? - obi-ugorok) a legkorábbi ma ismert előfordulások nem előzik meg 896-ot.

Ai Alig valamivel idősebb példákat (leszámítva most a kulturális előzményeknek tekintendő iráni és más, későbbi türk-hun etc. előfordulásokat) csak a volgai bolgároktól ismerünk (MAKKAY 2002. 62-67., MAKKAY 2004. 15.). Egyelőre hatalmas tehát a még át nem hidalt (talán soha át nem hidalható?) időtávolság a ma ismert ugor (ugor kori) lóáldozatokkal valamilyen párhuzamba vonható első indoiráni lóáldozatok legkorábbi felbukkanásától a megismert ugor és árpádi magyar példákig: a szintastai esetek alapján ítélve mondjuk valamikor a Kr. e. II. évezred elejétől 896 tájáig számítva (GENING 1979. 1-3., különösen 17-20., GENING-ZDANOVICH-GENING 1992. 12-13., 111-242., a 40 sír és a ritual complexes részletes leírásával).

49 44 Az edényeket és az arcborító maszklemezt már korábban említettem: MAKKAY 2002. 28. és az 1. kép. 45 A Mongolok Titkos Történetében leírt lóáldozatra lásd ANDERSON 1999. 379. 46 Az indoiránit én itt úgy értelmezem, hogy az indoiráni nyelvek kötelékéből leszármazó valamilyen - bizonyára iráni nyelvű népesség. A még felbomlatlan indoiráni nyelvállapot ugyanis még beláthatatlanabb régmúltba vinné vissza a kérdés elemzését. -A cölöpökhöz kötözött áldozatokra lásd MAKKAY 2001A. 13-14. - Az áldozati cölöpökhöz kötözött áldozati állatokra és feláldozott emberekre vonatkozó adatok az Asvamedha-áldozatokban: EGGELING 1994. 296., 300-301., 309., 314., stb. 47 Vö. a V. Kerezsi Ágnes által idézett IVANOV 1974. tanulmányt (non vidi)\, valamint IVANOV 1984. 167-212., különösen 180-188. A rítusokban szerepel az a szokás is, hogy a feláldozott-leszúrt lovat pelyvával tömik ki, illetve szájába fűcsomót tesznek (Hérodotosz IV:72, Rig-veda I:clxii:8). Rövid összefoglalásukra lásd ANDERSON 1999! A kérdéshez részletesen lásd MAKKAY 1995. 38-61., további adatokkal. A szalmával kitömött lóra a honfoglaló árpádi magyarságnál LÁSZLÓ 1944. 384., 457-459., 465-468., és a 60. kép a 485. oldalon, LÁSZLÓ 1945. -A mükénéi kori ritka (lásd pl. a Patroklosz sírján feláldozott két lovat: íliász 23, 171-173) lóáldozatok formái eltérőek, és az egyetlen rokon vonás talán az, amikor a feláldozott lovat feldarabolják, és maradványait úgy teszik a sírba (lásd ANDERSON 1999. 388, table 1: horse is cut into pieces, with Mongolian, Indie, Roman, Celtic and Scandinavian occurrences). A mükénéi kor lóáldozataira vonatkozó adatok szerint ritka volt az ilyesféle szokás. A vélemé-nyek szerint az áldozatra szánt lovat az elé a kocsi elé fogták, amely gazdájának holttestét vitte. A halott földbe helyezése után vágták le, és a halotti kocsival együtt helyezték be a sírba. Krétán mindmáig csak egyetlen lóáldozat maradványai kerültek elő, mégpedig az Archanes-i A toloszban, a kései Mínoszi III szakaszból. Eltérően a szárazföldtől, az archanes-i lovat egy nő tiszteletére áldozták fel, akit a sír oldalfülkéjébe temettek el. A temetési szertartás után vágták le a lovat, feldarabolták és a központi sírkamrába tették a darabokat. Lásd KOSMETATOU 1994. 31-32. Továbbá REESE 1994. 35-42. 48 Kivétel talán néhány avar kori és talán VIII. századi obi-ugor szemfedő (BENKŐ 2003. 118-120.), de ezeket nem hozzák kapcsolatba a sztyeppröl érkező és magyar nyelvet beszélő Árpád népével. Benkő Mihály minden - közölt és közöletlen - adata arra mutat, hogy Árpád népe szokásaival, tárgyaival és nyelvével együtt türk és nem finnugor volt. 49 Nem V. Kerezsi Á. hibája, hogy hivatkozott a gyerevkai lóáldozatra (KEREZSI 1988. 125-126.), mint egy hasonló szokás legkorábbi ismert előfordulására. Gyerevka korai keltezése volt hamis, a részletekre lásd MAKKAY 2004. 70-87.