A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)
Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése
Makkay János Mint másik jellemző példát említem meg, hogy H. Wolfram érdekes tanulmánya szerint Braszlav herceg valamikor 900-ban akkor lelte halálát, amikor az árpádi csapatok elfoglalták Pannóniát, és erre egy hazánkban alig-alig ismert munkát hoz fel (WOLFRAM 1994. 235-245., 237., REINDEL 1953. 893-989., no. 24., 34-36., 69., Anm. 309a.). Kénytelen így tenni, mert a számomra hozzáférhető modern magyar kézikönyvekben, forráskiadványokban (ÁMTF, MEH) és lexikonokban Braszlav magyarok miatti halála nem szerepel. Pedig egy jóval későbbi magyar krónika adatáról lenne szó, amelynek helyét egyelőre nem sikerült kinyomoznom. * * * Áttérve néhány nem általános, hanem immáron szakmai részletre, ősrégészként (ha nem is finnugor őstörténészként) nem igen kerülhetem meg az időtényezőt. Két (vagy akár három 32 ) aspektusát veszem rövid vizsgálat alá. Mindjárt az első érinti László Gyula említett könyvét. Az idő kezelése la: az időmélység Példát hozok rá Hajdú Pétertől, amikor őstörténeti rekonstrukciójában a tundrái szabad mozgást és az erdei korlátozott mozgást hasonlította össze az uráli őshaza területének vonatkozásában. 1962-es kitűnő könyvében írta le a kérdést: Vannak, akik „arra az eredményre jutottak, hogy a balti finnek elődei már évezredekkel az időszámításunk kezdete előtt a Baltikumban laktak. Ezeket az ellentmondásokat kiküszöbölné az az elgondolás, hogy az uráli, illetőleg a finnugor őshaza területét egy, a Baltikumtól az Urálig húzódó széles sávra kell kiterjeszteni. De vajon valószínü-e, hogy az uráli kor lélekszámban bizonyára nem nagy társadalmi közössége ilyen hatalmas területen élt, amelynek nyugati szélét 1500-2000 km választotta el a keletitől? Válaszul e kérdésre arra szokás hivatkozni, hogy a 25 000 főnyi nyenyecek legnyugatibb és legkeletibb csoportjai egymástól mintegy 4000 km-re laknak: kisebb-nagyobb csoportokban az Észak-Dvina torkolatától a Jenyiszej ig húzódó mérhetetlen tundrán szétszórva tanyáznak. Csakhogy életforma és lakóhely dolgában nagy a különbség a réntartó nomád nyenyecek meg a hajdani halász-vadász finnugorok között. A tundrán mi sem gátolja a réneket terelő pásztorok több száz kilométeres vándorlásait, sőt életmódjuk egyenesen arra kényszeríti őket, hogy nagy kiterjedésű területeket vegyenek birtokukba. A halász-vadász [tehát ősi finnugor] népek nomadizálása azonban egészen más jellegű. Az ő vándorlási útvonaluk jóval kisebb területre korlátozódik. Vadász útjaikon ugyan nemegyszer aránylag távoli vidékre is elvetődnek, de korántsem vállalkoznak olyan nagy utakra, mint a réntartó tundrái [proto-szamojéd] lakosok. A finnugorság vadász útjainak is határt szabott az az áthatolhatatlanul sűrű erdőség, mely lakóhelyüket körülvette. A közlekedés nagyobb távolságra ezen a vidéken csak a folyók mentén történhetett, de az élet fenntartásához nem volt arra szükség, hogy a finnugor vadász a Káma mellékéről a Baltikumba vándoroljon a vadászzsákmány ejtése végett. A vadászattal együtt gyakorolt halászélet pedig aránylag állandó lakóhelyhez kötötte a finnugorságot, hiszen rövidebb-hosszabb vadász kirándulásaikról időszakon-ként újra meg újra visszatértek állandóbb jellegű halász-tanyáikra. Az életmód tehát nem indokolja az őshazának a Baltikumig való kiterjesztését, sőt ellene mond." (HAJDÚ 1962. 40-41.) Attól függ, hogy.... Egészen pontosan az időtől függ. Ha a finnugor alapnyelvi állapot fennállását valamikor a korai fésűs díszű kerámia idejére tesszük (tehát a Kr. e. negyedik-harmadik évezred századaira), az uráli nyelvegységet pedig a megelőző évezredekre, akkor Hajdú érvelése A harmadik - itt nem tárgyalandó - kérdés az időszakaszok megnyúlása. Lásd MAKKAY 2004. 50-51., a 152. jegyzetben. 92
