A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)
Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése
A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai 'magyar őshaza'... pontos és logikus, tökéletesen egyet lehet vele érteni. A kutatási eredmények azonban az elmúlt évtizedekben nemcsak a történeti nyelvtudományokban és archaeobotanikában változtak-fejlődtek, hanem az ősrégészetben is. Az egyik legfontosabb változást abban látom, hogy nagyon jelentős volt az időmélység tágulása és hátrálása. Egyes folyamatokat egyre korábbi időtartományokba helyeznek, és ezekre is egyre korábbi időpontokat állapítanak meg. Példa rá az, hogy az emberré válás vagy a földművelés kialakulása egyre korábbi fázisokba hátrál, és ezek abszolút keltezése - nyilván csak bizonyos határig, de még egyre - tágul-mélyül. A rekonstruált gazdasági-társadalmi folyamatok (például a neolitizáció, városiasodás, népszaporulat, tellek alakulása, fémművesség elterjedése és mások) időtartama tehát megnyúlik (és az időhátrálás és időtágulás még tartó folytatódásával párhuzamosan tovább nyúlik). A tundrái mozgás és az erdei korlátozott mozgás fenti ellentmondása feloldható az uráli alapnépesség tundrái életformájának nem területi, hanem időbeli kezelésével: egyszerűen vissza kell menni az alapnyelvi állapot keltezési határaival az újkőkor elé (egyébként az időmélység említett szabályainak - a hátrálásnak és a tágulásnak - megfelelően). Ezeket a szempontokat alkalmazva a Hajdú által leírt ellentmondás feloldása egyszerű! Ha a régi időfeltételeknek-kronológiáknak megfelelően keltezzük a finnugor (uráli) alapnyelvi állapotokat, akkor a szóba került egész óriási térségen a Baltikum és Nyugat-Szibéria között az őshaza-terület tényleg a hatalmas tajgára esik. Ebben a szerkezetben az uráli-finnugor elődök erdei vadászokhalászok voltak, annak minden következményével. Ha viszont visszahátrálunk néhány évezredet (mert vissza kell hátrálnunk! 33 ) közvetlenül a jégkor utáni évezredekre (Kr. e. 12-7/8 ezer között), akkor európai tajga még nincs (a beerdősülés a hajdani tundrán és jéggel fedett vidékeken még nem történt meg). A létező tundrái állapotok pedig pontosan megfelelnek az ezer kilométereket megtevő nyenyecek életformájának, hatalmas geográfiai életterének. Az uráli-finnugor elődök ebben a modellben még késő jégkori jellegű tundrái vadász-halászok, főleg rénvadászok voltak, és nem erdei vadászok-halászok. Hajdú Péternek a nagy területű európai finnugor őshaza elleni érve tehát magától elesik: az ősi uráli-finnugor rénvadászoknak itt is - nemcsak valahol messze a szibériai keleten! - hatalmas területeket kellett bejárniuk. Sőt kezdetben még a lóvadászoknak is! Az uralisztikai kutatások egyik irányzata manapság az alapnyelvi állapotok fennállásának idejét pontosan ezekre a felső őskőkori - középső kőkorijégkor végi és közvetlen a jégkor után következő időkre teszi. 34 Az ősuráliak szempontjából tehát jórészt még késő jégkori tundrái állapotokra. Természetesen ennek a modellnek is vannak már szélsőségesei (K. Wiik, A. Künnap), és ezért teljesen jogosak Rédei Károly fenntartásai (RÉDEI 1998/2003. 129-131.). Legalább annyira jogosak, mint R. Anttila kifogásai, de az utóbbiakat szándékos megnemértés és személyeskedés torzítja (ANTTILA 2000.). 35 A szélsőségek alatt én a szélsőségesen régi (felső paleolit, sőt estenként még korábbi) időpontokat és korszakokat kifogásolom. De ehhez is hozzá kell szoknunk. Akadnak, akik szerint az emberi beszéd már az Australopithecus képessége volt, és van olyan neves tudós is - a kontinuitás-teória híve - aki 1996 és 2000 között 1908 oldalt írt össze az európai nyelvek vizsgálható paleolit kori ősiségéről (ALINEI 1996/2000.). 33 Az időmélység - time depth - hátrálásának inkább elvi, mint gyakorlati okait vizsgálta RENFREW 1987. 165-168., valamint RENFREW 2000. 413-415. 34 További részletekre lásd MAKKAY 1998. 470-482., MAKKAY 2000A., MAKKAY 2001A. 337-340., MAKKAY 2002. 92-96., MAKKAY 2003. 262-267., ANTTILA 2000. 35 Anttila tanulmányában olyasféle megállapítások is vannak, amelyek nem hatnak túlságosan tudományosnak: „A Balti tenger körüli térségeken élnek a világ legszőkébb emberei. Ez azt jelenti, hogy nagyon régóta a jégre támaszkodva élnek ott, és gene-tikailag soha nem voltak tömeges bevándorlások délről. Látni fogjuk, hogy fel kell tennünk [ilyen déli] migrációt, de ezeket elnyelték azok, akik már korábban itt voltak." (p. 482.). Értelmezzük ezt úgy, hogy a jégtakaró eltűnése utáni első déli bevándorlókat beolvasztották azok, akik előttük a jégtakaró alatt vagy a jég hátán ott voltak? Furán kommentálja Anttila (ANTTILA 2000. 485.) a Rédei Károly által (RÉDEI 2003. 135.) méltán elutasított fantazmagóriás Sadovszky-munkát is: Sadovszky obi ugor-kaliforniai penut kapcsolatait [a kalugor-elgondolást] a legtöbb uráli kutató véletlen egyezéseknek fogja tartani. „Here at least chance similarity feels like that bunch of monkeys typing away and reproducing Shakespeare's output without missing a stroke!" Nekem a kalugor-elméletről az a véleményem, hogy szemmel látható, a proto-ugorokkal és legnépesebb utódaikkal - azt csinálhat manapság bárki, amit csak akar. Régi és mai ugorokkal szabad a vásár! 93
