A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése

Makkay János Az őstörténeti igazság ilyesféle értelmezése bekerült a 90-es évek elején a tudományos érvelések magyarországi tárházába is. 1992-ben egy jeles kutató, Komoróczy Géza a magyar őstörténet kapcsán fogalmazott meg egy pontosan olyan felfogást, mint amilyet Lefkowitz nem tart elfogadhatónak. A következőket írta az őstörténet mint az etnikai-nemzeti azonosságtudat historizálódása ürügyén: „Az őstörténet nem ténykérdés, nem igazság, amit föl lehet tárni, még ha vannak is tényszerű elemei, amelyek tudományos módszerekkel vizsgálhatók, hanem, s hadd mondjam nyersen: elhatározás dolga. Minden nemzet olyan őstörténetet választ vagy ír magának, amilyent akar. ... Az őstörténet választás és elhatározás kérdése: a lehetőségek közül mi választunk.... Nem arra buzdítok, hogy írjunk új őstörténetet. Éppen ellenkezőleg: arra, hogy tudjuk, őstörténetünk nem 'volt', hanem 'készül': mi magunk csináljuk, választásunkkal, preferenciánkkal. Hogy tudjuk, több őstörténetünk van." (KOMORÓCZY 1992.327-330.)

25 Szándékosan - vagy akár minden szándék nélkül -, de jelentős biztatás és felmentés lehet egy ilyen vélemény például a sumer-magyarológia híveinek. [Akik ellen éppen Komoróczy a hetvenes években megsemmisítő hadjáratát vezette.

26

] A más tudományterületek, részben a társtudományok felől érkező bírálatok vagy önálló kezdeményezések szerepe egyre nő. A sok szakember által irigyelt Manfred Korfmann, a negyedik Trója-ásatás-sorozat vezetője számolt be arról, hogy a homéroszi vagy akár nem-homéroszi Trója előlépett Atlantisz-jelöltté is (KORFMANN 2003.11-12.). A következmény az lett, hogy Trója környékén az újabb ásatások eredményeinek hatására egy német szövetségi tudományos intézet (Bundesanstalt für Geowissenschaften und Rohstoffe, Hannover) költséges atlantológiai (Atlantisz-) kutatásokba kezdett: az elsüllyedt Atlantisz Trója feltöltődött síkságán volt. Teljes mértékben egyetérthetünk Korfmannal, amikor azt állapítja meg, hogy „ilyesféle gondolkodásmód egyes tudományterületeken - például a rákkutatásban - halálos veszélyt jelenthet. Ha egy másik tudományág képviselője egy operáció alatt kivenné a kést a sebész kezéből, mindenki számára azonnal nyilvánvalóvá válna a dolog abszurditása. A régészetben egy ilyen helyzet, sajnos, egyáltalában nem nyilvánvaló." (KORFMANN 2003. 2.) Ennek a régészeti sajátosságnak az okára akár több választ is lehet adni. Az egyik - szintén a mai trójai vitákból vett - példa az, hogy „a történész [vagy a történészkedő természettudós] dolgozószobájában elkövetett tévedés nem jár olyan katasztrofális következményekkel, mint egy repülőgép elektronikus eszközök hibáj ából rosszul vezérelt leszállása" (SINN 2003.41.). Az olyasféle, j ó szándékkal eltelt őshazakeresések ügyében, mint amilyen Szabó István Mihály akadémikus minapi biológiai ötletcsokra volt (SZABÓ-FARKAS 2003.), Bóna István józan véleményét tartom meghatározónak: „A természettudósok... eredményei akkor szilárdak és megbízhatóak (a régész-történész számára is!), ha szigorúan megmaradnak saját szakterületükön, s kitűnő önálló tudományos megfigyeléseiket nem vegyítik - mondhatnók, nem rontják le - éppen divatos régészeti vagy történelmi elméletek bevonásával." (BÓNA 1996. 37.) Az uralisztika-tudomány belső berkeiben is jelentkeznek centripetális erők. Jó példákat találni az egyes irányzatok közötti eltérésekre Raimo Anttila egyik legutóbbi tanulmányában (ANTTILA 2000.). Ezek a viták a szűk szakmai körökben nyilván közismertek, és így csak egyet említek meg közülük. Azt, amelynek egyébként Szabó LM. tudósi kirándulásával is van (lehet?) némi kapcsolata. 1996ban Budapesten éppen az Akadémiai Kiadónál jelent meg egy fura könyv egy bizonyos Otto J. von Sadovszky tollából: The discovery of California. A Cal-Ugrian comparative study. Ez a mű arról szólna, hogy „a kaliforniai penuti indián nyelvcsalád az ugor - de főleg az obi-ugor - nyelvekkel mutat közeli rokonságot. Feltevése szerint a penutiak ősei az ugor egység felbomlása előtti időben Kr. e. 500 előtt - költöztek át nyugat-szibériai őshazájukból a Jeges-tengeren és a Bering-szoroson át a Csendes-óceán észak-amerikai partja mentén mai kaliforniai hazájukba."

27 Sadovszky csaknem 25 Magát a fura elvet egy bizonyos G.G.M. James vezette be a 'történeti kutatás' lehetőségei közé Stolen legacy című könyvében: anyone can claim anything about the past. Az adatra lásd LEFKOWITZ 1996. 153. 26 Néhány elrettentő ősrégészeti példára MAKKAY 1990. 117-123. 27 RÉDEI 2003. 135. - az elmélet megfelelő bírálatával is. 90