A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Régészet - Prohászka Péter–Révész László: A tiszabezdédi honfoglalás kori temető Jósa András vázlatainak tükrében

A tiszabezdédi honfoglalás kori temető Jósa András vázlatainak tükreben Összefoglalás Miután az eddig ismert leletek és adatok elemzése és értékelése a közelmúltban megtörtént (RÉVÉSZ 2003A. 137-170., RÉVÉSZ 2003B. 432^440.), arra nem szükséges most újra kitérnünk. E helyütt csupán annak rövid összefoglalására szorítkozunk, hogy az újonnan előkerült adatok mennyiben módosították korábbi ismereteinket, illetve felvetettek-e alapvetően új szempontokat a leletanyag értelmezése terén. A temető vizsgálata során már korábban is az egyik legbizonytalanabb pont - ugyanakkor kulcsfontosságú elem - az egyes csontvázak nemének a meghatározása volt. Erre a régebbi elemzések során is csupán a mellettük feltárt leletek összetételéből következtethettünk, s ez a helyzet az újabb adatok birtokában sem változott. Különösen sokatmondó Jósának a 12. sír sírlapján feljegyzett megállapítása: „A nemet a csontvázak nagymérvű elkorhadtsága miatt egy csontváznál sem volt lehető meghatározni." Ez azt jelenti, hogy ha egy esetleges hitelesítő ásatással sikerülne is rábukkanni az ásatok által visszatemetett csontokra, az antropológiai anyag akkor sem nyújtana kellő segítséget a nem meghatározásához. E kérdésben tehát továbbra is a mellékletek alkotják az egyetlen kiindulópontot. Perdöntő fontosságú annak a megállapítása, hogy fegyver mely sírokban volt, hiszen azok szinte bizonyosan férfiakat rejtettek. Ide sorolható a lándzsát tartalmazó 7. sír, valamint a bizonyosan szablyával eltemetett 8. és 10. sír. Továbbra is csak az eddig ismert feljegyzésekre támaszkodhatunk az ásatások előtt, az 1880-as években előkerült feltehetőleg szablyás sír esetében. A 4. sír „kardtöredékei" viszont szinte bizonyosan a vasalt tegez maradványai voltak. A tegezek tekintetében alapvető új információkat is közölnek a sírrajzok. Korábban úgy véltük, hogy négy sírban (3-4. és 9-10.) szinte bizonyosan, egyben (2.) pedig valószínűleg tegezvasalásokat találtak (RÉVÉSZ 2003B. 438.). E megállapítást részben módosítanunk kell. A sírrajzok alapján a 3-4., 8-9. és 10. sírokban bizonyosan tegez feküdt, a 2. sírban viszont nagy valószínűséggel nem a tegez alkatrészei voltak a kis vaspálcák. Új információ, hogy a 8. sírban -jóllehet a tegez oldalára nem szereltek merevítő pálcákat - a fedelét vaslemezzel borították be. Általánosságban elmondható, hogy az ásatok, s az ő tapasztalataikat feljegyző Jósa sem ismerte fel a tegezvasalások szerepét. Ennek tudható be, hogy a rajzokról úgy tűnik, mintha a tegezeknek csak egyik oldalát borították volna a vasalatok. Ugyanez lehet az oka, hogy a nyílcsúcsok a rajzokon a tegezek közepére vagy alsó har-madába kerültek (3-4. és 10. sír). E kérdés megítélésénél feltétlen számolnunk kell azonban a rágcsálók okozta bolygatással, a vaspálcák egy részének az elmozdulásával is. Ennek ellenére a tegezek arányait a sírrajzok jól tükrözik. Néha még olyan apróságok tekintetében is, mint a vashegyű nyilat egyébként nem tartalmazó 9. sír esetében, ahol még a függesztő fület is ábrázolták! Továbbra is hiányoznak viszont a vázlatokról olyan tárgyak (íjcsontok, ételmellékletre utaló állatcsontok), amelyek szinte bizonyosan a mellékletek között voltak, de az ásatok nem ismerték fel azokat vagy nem tulajdonítottak jelentőséget az előfordulásuknak. A sírrajzok alapján további adatokat is pontosíthattunk: -Atemető közzététele során (JÓSA 1896A.) a 8. sír leletanyagához tartozóként ábrázolták rajzon azt a nagyszíj véget, amely a sírrajzok alapján egyértelműen (és logikus módon) a 3. sír veretkészletének a része volt. A keveredés minden bizonnyal a Nemzeti Múzeumban történt, ahol Hampel a tárgyakat rajzoltatta, Jósa pedig - aki a jelek szerint addigra már átadta a sírlapokat Hampelnek - tanulmánya megírása során elbizonytalanodott e kérdésben, s valójában említést sem tett e tárgyról. -A4, sírban a homlokcsonton talált háromszög alakú, sarkaikon átfúrt ezüstlemezek minden bizonnyal a süveg vagy párta ékítményei voltak, s nem a halotti szemfedő részei, mint az később több alkalommal is felvetődött. Érdekes módon a leltárkönyv és Jósa publikációja többletet tartalmaz a sírrajzhoz képest: arról ugyanis hiányzik a gyűjteményben ma is meglévő kis bronzcsat és a sodrott hurkos-kampós végű karperec.