A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 46. (Nyíregyháza, 2004)

Régészet - Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai ’magyar őshaza’ néhány kérdése

A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai 'magyar őshaza'... Jómagam ezekben a nézetekben nem találom alapos nyomát annak, és föleg nem annak bizonyítását, hogy a még el nem vált, majd a nyelvrokonoktól elvált ősmagyarság őshazája Nyugat-Szibériában lett volna. A dél felé tartó vándorlás - amelynek tényleg meg kellett történnie valamikor - Zsirai szerint is főleg a tajgának az Uraitól nyugatra eső vidékeiről indult ki. Vadlóval (és lassan-lassan háziasított lóval) pedig - ma már tudjuk, Zsirai maga pedig nagyon jól sejtette - akár Mullino (a Káma közelében az Uraitól nyugatra), akár Botaj vidékén (az Uraitól keletre Észak-Kazakisztánban) könnyen lehetett találkozni (MAKKAY 2004.9., a 9-10. jegyzetek). Nem találom azonban nyomát az Urálon túli/nyugat-szibériai - finnugor vagy már a szoros értelemben vett - ugor-magyar őshazának egy másik török-kedvelő kutató, Ligeti Lajos 1943-as tanulmányában sem: „feltehetően mintegy ezer esztendeig állott fenn az ugor egység, amely a Csuszovája, Ufa és a Bjelája alsó folyása közt elterülő őshazát elhagyva két részre bomlott.... A [nyugat-juráli magyar őshaza korában Nyugat-Szibériában irániakon kívül számolnunk kell paleoszibériai és török népekkel, illetőleg nyelvekkel."

61 Ligeti feltevése szerint a prémek útján vándorló-kereskedő iráni nyelvű népek (szkíták-szarmaták) befolyásolták „a [nyugat-]uráli őshazában élő magyarság" sorsát, elvándorlását: „A prém útján haladó vonulások könnyebben megértetik velünk, hogy az Urál-hegység nyugati oldalán élő magyarság, ha egyszer kikerült az erdőrégióból, mint juthatott át a még mindig az uráli őshazához számító keleti szállásterületeire, a Tobol és Isim folyók ligetes steppéire. De mindenki előtt világos az is, hogy ha ezen az úton egyszer egy erősebb hullám érkezik kelet-nyugati irányból [tehát kelet felől], könnyen kimozdíthatja helyéből mindazon népeket, amelyek az erdőrégiót elhagyva a ligetes steppén élnek. Kimozdítja és maga előtt tolja az Urai-hegység átjáróin. Ha pedig a nyomás itt sem szűnik meg, akkor a vándorlás tovább tart a másik nagy út mentén, amely a Fekete-tenger partjához, a Don torkolatához vezet, s ott a vándorlásban résztvevő népek szétszóródnak a Kaukázus két oldalán vagy pedig tovább folytatják útjukat Dél-Oroszországba. Pontosan ezt az utat járták végig az uráli őshaza Tobol-Isim vidékére költözött magyarjai is." (LIGETI 1943/1986.55—57.)

62 Ilyen az a bonyolult ősvándorlás-sorozat, amelyet a mai régészeti oskolákon komolyan nevelődött őstörténész már nem tud - még Ligeti kalauzolásával sem - követni. Ligeti Kr. u. 461-645 közé keltezte azt a - számomra máig bizonytalan hátterű - belső-ázsiai lökést, amely kimozdította volna a szabírokat, akik szintén kimozdították „az onogurokat, urogokat, saragurokat, köztük a magyarokat is, és elindítják a prém útján [de most nyugat felé] - azt a török népvándorlást, amely a magyarságot a Kaukázusba sodorja." (LIGETI 1943/1986.55-56.)

63 Ligeti egyetlen konkrétumot sem adott a keletre tartó hajdani átköltözéshez, főleg nem a keltezéséhez. Egyébként is, spekulatív teóriája már akkor sem ütötte meg a történeti következtetésekhez szükséges objektivitás - és adatszolgáltatás - mértékét. Mára pedig akár el is feledkezhetnénk az egész obskúrus ötletről, ha... ha a nyugat-szibériai magyar őshaza nem élne - sőt virágozna - tovább a magyar őstörténeti tudományokban. Kiváló kutatók minden óvása, elutasító nézete ellenére is (HARMATTÁ 2001., RÓNA-TAS 1996.246.). A csúcspont nyilván az 1996-os Millecentenáris kiállítás katalógusa (THE ANCIENT HUNGARIANS 1996. - térkép az első és hátsó borító belső oldalán: The original homeland of the ancient Hungarians.). Annyi eltéréssel, hogy míg Ligetinél nyilvánvalóan egy, a legközelebbi nyelvrokonoktól területileg eltávolodott, és ezért dialektizálódott ősmagyarság átmeneti nyugat-szibériai őshazájáról van szó (dialect differentiation on a spatial basis and a secondary [i.e. transitional] homeland of the Proto-Hungarians; az átmenet időtartamát azonban az elsodrástól 461-465-ig nem tudjuk meg tőle), az 1996-os katalógus angol szövege eredeti őshazáról - original homeland'-ír. A kettő nem ugyanaz! 61 Ligeti Lajos in: LIGETI 1943/1986. 40. és 42.: egy további törökös elhivatottságú kutató, „Németh Gyula szerint Nyugat-Szibériában kell keresnünk a törökség őshazáját." Lásd ehhez V.V. Ivanov máshol említett fura következtetéseit! 62 A 'prémes-út' elmélet bírálatára ('mintha a magyarokat Európából a prémek csábították volna Nyugatszibériába') MOÓR 1943. 35. A 22b jegyzet szerint Ligeti feltevése többek között azért is irreális, hiszen a prémek igazi hazája éppen a Kámától északra fekvő térség volt. 63 Ligeti felfogásának megfelelően gondolta el Kr. u. 463-at követően az ősmagyarok elsodrását a nyugat-szibériai őshazából: RÁSONYI 1981/2004. 215. 101