A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)
Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon
Tóth Katalin személyek vagy kisebb családi közösségek mozgását is tükrözhetik (SCHREIBER 1986.70-71 .). 2 ' Újabban felmerült az a lehetőség is, hogy a Perjámos kultúra végső arculatának kialakulásában az ÓbébaPitvaros csoport mellett egy közös fiatal Nagyrév-korai Perjámos horizont is szerepet játszott (V. SZABÓ 1999.58., P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999.95-96., KULCSÁR 2000.55.). A szóban forgó területen továbbra is problémát jelent a térség kulturális viszonyainak tisztázása, a Nagyrév és a Perjámos kultúra, valamint az Obéba-Pitvaros csoport közötti kapcsolatok kérdése, továbbá elterjedésük vizsgálata. Az Ada csoport és a Gyula-Rosia csoport Horváth Ferenc az 1980-as évek elején a Tisza jobb partján, a Duna-Tisza köze Csongrád magasságáig nyúló területein és a Bácskában, a Tisza-Dongér-Csík-ér által határolt területen 16 lelőhely adatai alapján elkülönített egy olyan leletcsoportot, mely véleménye szerint teljes bizonyossággal nem volt sorolható egyetlen, a Dél-Alföldön addig ismert népcsoport hagyatékába sem. Megállapította, hogy a csoport kerámiája erős szálakkal kötődik a Somogyvár-Vinkovci kultúra és az ObébaPitvaros csoport formakincséhez. A leletcsoportot, mely véleménye szerint a Makó kultúra élete alatt jelent meg, legelső előfordulása után Ada csoportnak nevezte el. Feltételezte, hogy az Óbéba-Pitvaros és az Ada csoportnak a helyi makói népességgel történő egybeolvadása révén alakult ki a Dél-Alföldön a Nagyrév kultúra Kőtörés csoportja (HORVÁTH 1983.81., HORVÁTH 1984.). Bóna István egyértelműen a Somogyvár-Vinkovci kultúra Dunán átkelő és a Duna-Tisza közén letelepedő népcsoportjai hagyatékának tartotta az általa Somogyvár-Ada csoportnak nevezett emlékanyagot (BÓNA 1992.15.). A közelmúltban V. Szabó Gábor már felhívta a figyelmet arra, hogy az Ada csoporttal kapcsolatban számos probléma megoldatlan maradt. A Horváth Ferenc gyűjtése óta eltelt közel két évtizedben egyetlen új, egyértelműen az Ada csoporthoz sorolható leletegyüttest sem tettek közzé a térségből (V. SZABÓ 1999.55.). Aröszkei és a jánosszállási leletek között előforduló, peremből induló szalagfüles, már említett bögretípus és a csontvázas temetkezési rítus elemzése kapcsán Kulcsár Gabriella vizsgálat alá vette az Ada csoport leletanyagát is. Megállapította, hogy a csoport szórvány anyagának egy része (Ada/Ada - Yu, Hajdújárás/Haj dukovo - Yu, Radanovac, Zenta/Senta - Yu, Zombor/Sombor - Yu) tagadhatatlanul a Somogyvár-Vinkovci kultúrával mutat kapcsolatokat. Ugyanakkor a tárgyalt bögretípusnak a csoporthoz sorolt szórvány (Ada/Ada - Mohol - Yu, Nosza/ Nosa - Yu) vagy csontvázas sírból származó (Hajdújárás/Hajdukovo - Pörös 7. sír - Yu) példányai az Óbéba-Pitvaros és a korai Perjámos körrel hozhatók kapcsolatba. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Hajdújárás-Pörös/Haj dukovo lelőhelyen 1951 -ben feltárt 7. sírt nemcsak kerámiamellékletei, hanem viseleti tárgyai is az Óbéba-Pitvaros és a korai Perjámos körhöz kapcsolják. Úgy vélte, arra a kérdésre, hogy a korábban az Ada csoporthoz sorolt temetkezés és a szórvány leletek leválaszthatók-e az Ada csoporttól és aröszkei, jánosszállási, szatymazi, esetleg Sándorfalva-eperjesi leletekkel egy egységbe sorolhatók-e, csak újabb, hiteles leletegyüttesek alapján kaphatunk megnyugtató választ (KULCSÁR 2000.60.). Időközben a Sándorfalva-eperjesi temetőről - az egyetlen nagyobb, hitelesen feltárt temetőről, melyet korábban a csoporthoz tartozónak véltek (HORVÁTH 1983. 81., BÓNA 1992. 15.) kiderült, hogy az Óbéba-Pitvaros körhöz kapcsolódik (TROGMAYER 2001.). Újabb, hitelesen feltárt település- és sírleletek (Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát-halom) igazolták, hogy az Óbéba-Pitvaros csoport népessége a Tisza jobb partja mentén is megjelent. Úgy tűnik tehát, hogy a zömében szórványleletekre épített Ada csoport leletanyagát ketté kell választanunk. Leleteinek egy része valóban a Somogyvár-Vinkovci körrel hozható kapcsolatba, azonban úgy gondolom, hogy nem a népesség 21 Csontvázas temetkezések nemcsak a Tisza vidékén, hanem Budapest környékén is előkerültek, elsőként Szigethalmon, majd Budapest XI. - Pannonhalmi út lelőhelyen (SCHREIBER 1986.). 88
