A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon

A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon tényleges megjelenéséről van szó, hanem a késő makói korszakban (ezen a területen kora bronzkor I/b) a Makó-Kosihy-Caka kultúra leletegyütteseiben általánosan megjelenő, a Somogyvár-Vinkovci kultúra hatásait tükröző leletekről.

22 Ezek a Makó-Kosihy-Caka kultúra szinte teljes elterjedési területén, a középső és északi területeken is érzékelhetőek, megjelenésüket nem kapcsolhatjuk egy zárt elterjedési területhez. A legerőteljesebben nyilvánvalóan a Somogyvár-Vinkovci kultúrához földrajzilag közelebb eső területeken jutottak érvényre. Elképzelhető, hogy a Makó-Kosihy-Caka kultúra és a Somogyvár-Vinkovci kultúra népessége közötti kapcsolatok a Nagyrév kultúra, valamint az Óbéba-Pitvaros csoport és a Perjámos kultúra népessége közötti - már jóval pontosabban ismert (SCHREIBER 1986.70-71., CSÁNYI 1992.84.)-kapcsolatokhoz hasonlóan igen szorosak voltak. Vagyis a két népesség közötti intenzív kapcsolatokat a leletek kölcsönös előfordulása mellett a temetkezési rítus egymásra hatása,

23 esetleg az eltérő rítus megjelenése is jelzi egymás területén.

24 Ez a javak cseréjén kívül egyes személyek vagy kisebb családi közösségek mozgását is tükrözheti, de semmiképpen nem jelent nagyarányú népmozgást jelen esetben a Somogyvár-Vinkovci népesség megjelenését a tárgyalt területen. A csoport leleteinek másik része az Óbéba-Pitvaros körhöz kapcsolódik, melyről kiderült, hogy a Tisza jobb partja mentén is jelen van, és melynek megjelenését a területen a kora bronzkor II. fázisa elejeien ismereteink szerint nem keltezhetjük. Úgy vélem, hogy mindezek alapján az Ada csoport - mint önálló kulturális egység - létét el kell vetnünk. Bóna István az Ada csoporthoz hasonló Somogyvár ágat feltételez - Gyula csoport (BÓNA 1965.46.), Gyula-Ro§ia-csoport (BÓNA 1993.78-79.) majd Somogyvár-Gyula-Ro§ia csoport (BÓNA 1992. 15.) néven - a Kelet-Alföldön is, melynek népessége véleménye szerint még az Ada csoport kirajzását megelőzően nyomult be a Bánátból a Hármas Körös völgyébe és onnan a Berettyóig (BÓNA 1992.15.). Ennek a csoportnak is időszerű a felülvizsgálata. Mára már sikerült tisztázni, hogy elterjedése a Felső-Tisza-vidéken nem bizonyítható (DANI 2001.134., 139.). Bóna István a Felső-Tisza-vidékről a csoporthoz tartozónak vélte a Gáborján-Csapszékparton és Besenyődön feltárt urnasírt, valamint a Vásárosnaményben Czine Miklós telkén előkerült zsugorított csontvázas temetkezést (BÓNA 1993. 78-79.). Dani János elemzései igazolták, hogy a Gáborján-csapszékparti urnasírt a Makó-KosihyCaka kultúrához (DANI 1998.57-59. Abb. 2., Abb. 3:1-3.), a vásárosnaményi és a be-senyődi temetkezést pedig a Füzesabonyi kultúrához sorolhatjuk (DANI 2001.134., 139., VII-VIII. t.). Bóna István a csoporthoz sorolta (BÓNA 1992.15.) a Délkelet-Alföldön Békéscsaba, Alvégi-legelő, majorok lelőhelyen feltárt temetkezést is (NIKOLIN 1991.73-75.2. kép). A sír hamvasztásos rítusa azonban eltér a Ro§ia csoport barlangokból ismert csontvázainak (HALASI-EMŐDI 1985.) temetkezési rítusától (TÓTH 2002.36., KULCSÁR 2002A. 447.). Edénymellékletei alapján is besorolhatjuk a Makó-Kosihy-Caka kultúra késői temetkezései közé (TÓTH 2002. 36., 47., 5. táblázat). A Délkelet-Alföldön szórványosan megjelenő, a Somogyvár-Vinkovci körrel kapcsolatba hozható leletek esetében szintén a késő makói korszakban a Makó-Kosihy-Caka kultúra leletegyütteseiben általánosan megjelenő, a Somogyvár-Vinkovci kultúrával való szoros kapcsolatokra utaló leletekről lehet szó, nem a népesség tényleges megjelenéséről. Ezeket a leleteket véleményem szerint nem sorolhatjuk egy egységbe a Romániában, a Körösök menti barlangi lelőhelyek alapján körvonalazott Ro§ia csoporttal (HALASI-EMŐDI 1985.), így a Gyula-Ro§ia, illetve Somogyvár-Gyula-Ro§ia csoport elnevezésnek nem látom létjogosultságát. 22 A közelmúltban az M5 autópálya nyomvonalán Szeged-Kiskundorozsma határában feltárt, jelenleg feldolgozás alatt álló településrészletek - Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék I. lelőhely (SZALONTAI-TÓTH 2003. 63-64.) és Szeged-KiskundorozsmaSubasa (SZALONTAI-TÓTH 2003A. 83-91.) - azt mutatják, hogy a tárgyalt területen a Makó-Kosihy-Caka kultúra jelentős késői településrészleteivel kell számolnunk. Ezek leletanyagában erőteljesen érzékelhetőek a Somogyvár-Vinkovci kultúra hatásai. 23 Lásd például a Makó-Kosihy-Caka kultúra késői időszakában fellépő szórthamvas temetkezéseket, melyek zöme a kultúra alaptípusaitól eltérő, a Somogyvár-Vinkovci kultúrával kapcsolatba hozható edénymellékletekkel jelenik meg (TÓTH 2002. 232-243., 11-13. kép, KULCSÁR 2002A. 449., 454., 456.). 24 Talán erre utalhatnak a Duna-Tisza köze déli részén megjelenő, nem hiteles feltárásokból származó, nem jól dokumentált lelőkörülményű, de feltehetően csontvázak mellett talált Somogyvár-Vinkovci típusú leletek (HORVÁTH 1984. 10., 15., Tab. I: 1-2., Tab. V.)