A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon

A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon C vizsgálatok eredményei,

19 valamint a leletanyag tipológiai elemzése révén arra a követ-keztetésre jutott, hogy a teli-telepen a megtelepüléssel már a Perjámos kultúra korai fázisában (ún. Szőreg 2-3) is számolhatunk, a leggazdagabb leletanyag azonban a késői (ún. Szőreg 4-5) fázisból került elő. A település a koszideri korszakban is létezett (P. FISCHL 1997., P. FISCHL 1998., P. FISCHL 1998 A.). A kultúráról jelenlegi ismereteinket legutóbb szintén P. Fischl Klára foglalta össze. Részletesen foglalkozott az egyrétegű és többrétegű telepek gazdasági és társadalmi szervezettségével. Megállapította, hogy a teli-telepek létrejöttének fő oka a környezet kényszerítő ereje és a népességnek a kereskedelemben betöltött közvetítő szerepe volt. A teli-telepek lakói - az alföldi és a hegyvidéki területek áruinak csereközpontjaiként, ún. kereskedelmi kapukként - részt vettek a Maros mentén haladó kereskedelemben, sőt ellenőrizték azt és lefölözték a hasznot. A népesség a települési terület adottságai miatt áruközvetítő szerepet vállalt. A kultúra területén megjelenő teli-telepek és egyrétegű települések kettősségét nem egy társadalmilag magasabb szinten szervezett népesség tudatos politikájának eredményeként értékeli. Az egy központi település és az azt kiszolgáló szatelittelepek létét nem tartja reálisnak (P. FISCHL 2000A.).

20 A kultúra viszonya az Óbéba-Pitvaros csoporthoz valamint a Nagyrév kultúrához máig tisztázatlan. A kutatók egy része az Óbéba-Pitvaros csoport és a Perjámos kultúra hagyatékát egyazon kultúra - a Maros kultúra - belső fejlődés révén évszázadok alatt átalakult, módosult emlékanyagaként értékeli (BANNER 1931.36., O'

SHEA 1996., TROGMAYER 2001.180.). Mások az Óbéba-Pitvaros csoport és a Perjámos kultúra időbeli különállását és legföljebb rokoni kapcsolatait hangsúlyozzák (BÓNA 1965.39., BÓNA 1992.13., 21.). Az azonos temetkezési rítus, valamint a tárgytípusok nagyfokú rokonsága mindenképpen arra utal, hogy a két populáció között igen szoros kapcsolat volt. A perjámosi nép magába olvasztotta az itt talált pitvarosi és nagyrévi lakosságot. A Nagyrév és a Perjámos kultúra határának meghatározása napjainkig bizonytalan, ugyanis kevés a hitelesen feltárt leletanyag. Nem egységes a kutatás véleménye a nagyrévi népesség Maros-vidéki megjelenéséről. Trogmayer Ottó szerint a nagyrévi leletek a Maros vidékén csaknem minden esetben importként vagy szórványként kerültek elő, így ezen a területen a kultúra önálló megjelenéséről nem beszélhetünk. Itt a Makó típusú leleteket az Óbéba temetőjével meghatározható együttesek követik, melyekből töretlen helyi fejlődéssel alakulnak ki a Szőreg-Mokrin-Perjámos típusú együttesek (TROGMAYER 2001.180.). Szabó Géza ezzel szemben nagyrévi lakosokat feltételez a Maros mentén a középső bronzkor kezdetéig. Véleménye szerint a kultúra leletei a Maros-torkolat környékén olyan mértékben fordulnak elő, hogy az már kizárja az egyszerű import lehetőségét (SZABÓ 1999.15.). A kérdés eldöntésében csak további, hitelesen feltárt lelőhelyek lehetnek segítségünkre. Egyes lelőhelyeken a Nagyrév és a Perjámos kultúra zárt leletegyüttesei is megtalálhatók (Hódmezővásárhely-Kökénydomb, Szőreg). Ahol a két közösség megtelepülésének nyomai ugyanazon a lelőhelyen zártan elkülönülve jelen vannak egymás mellett (pl. Hódmezővásárhely-Kökénydomb), ott a Nagyrév kultúra tekinthető idősebbnek. Az sem tartható azonban kizártnak, hogy a két eltérő anyagi műveltség hordozói a térségen belül egy ideig egymás közvetlen szomszédságában, egymás mellett léteztek (V. SZABÓ 1999.57-58.). ANagyrév kultúra, valamint az Óbéba-Pitvaros csoport és a Perjámos kultúra népessége között a kapcsolatok igen erőteljesek voltak. ATisza bal és jobb partján a kora bronzkor II—III. korszak fordulóján a kora nagyrévi és a kora perjámosi csoportok- egyébként jól elválasztható - anyagi kultúrájában átfedés figyelhető meg (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999. 96.). A szoros kapcsolatokat nemcsak a leletek kölcsönös előfordulása jelzi, hanem az eltérő rítus megjelenése is egymás területén. A Nagyrév kultúra területén fellépő csontvázak a Maros vidékkel fennállott élénk kapcsolatokat, a javak cseréjén kívül esetleg egyes 19 A lelőhelyen legutóbb, 1987-ben John Michael O'Shea és munkacsoportja által végzett feltárás eredményeinek feldolgozása folyamatban van. 20 Ezúton is szeretném megköszönni P. Fischl Klárának, hogy doktori dolgozatának adatait megismerhettem.