A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon

Tóth Katalin A Perjámos kultúra (5. kép) A kora bronzkor II—III. periódusának fordulójától a középső bronzkor végéig a Maros-torkolat környékén, a Tisza bal partján - egy új, feltehetően Bubanj IV. eredetű balkáni hullám (BÓNA 1992.21.) - a Perjámos kultúra népessége vált dominánssá a Nagyrév kultúrával szemben.'

8 A kultúra eltérj edése rendkívül szorosan kötődik a Tisza és a Maros völgyéhez. Északi határa Mártély vonaláig húzódik a Mártély-Szegfü lelőhelyen feltárt temetkezések jelölik eddigi legészakibb elterjedési pontját (V. SZABÓ 1999A.) -, délen az Aranka-érig találhatók meg emlékei (5. kép 4., 9. kép 2.). Már a korai periódusában (Szőreg 1-3) meghonosodott a Marostól északra eső területen is, ezt a Hódmezővásárhely környéki korai telepek-Hódmezővásárhely-Kökény domb, Hódmezővásárhely-Szakáihát és Solt Pálé, Hódmezővásárhely-Batida, Hódmezővásárhely-Gorzsa, Cukor tanya (V. SZABÓ 1997. 70-71.) - és a Marostól északra megismert temetők - Hódmezővásárhely-Kopáncs, XI. dűlő (V. SZABÓ 1997.), Mártély-Szegfű (V. SZABÓ 1999A.) - egyértelműen igazolják. A népességnek hazánk területéről két teli-telepét ismerjük: a korai periódusba sorolható kiszomborit és a kései periódust is megérő klárafalvit. A Marostól északra telijeik már nem, csak egyrétegű, kisebb településeik kerülnek elő. A kultúra belső kronológiáját Bóna István dolgozta ki a szőregi temető alapján (BÓNA 1975. 85-92.). A települések kutatása sem tudta ezt a kronológiát finomítani. Ez utóbbiak alapján mindössze egy korai (Szőreg 1-3) és egy kései (Szőreg 4-5) periódus válik el egyértelműen (V. SZABÓ 1999.59.). A kultúra életének második felében településterülete összezsugorodott, késői anyagai csak igen kis területen, kevés lelőhelyről kerültek elő: a szőregi és deszki temetőből, a klárafalvi és pécskai teliről (V. SZABÓ 1999.60.). Noha igen gazdag leletanyagot ismerünk Móra Ferenc majd Banner János Szeged és Hódmezővásárhely környéki, a XX. század első felében végzett ásatásai révén, az azóta eltelt időszakban igazi lendületet csak az 1990-es évek második felétől vett a kultúra kutatása, elsősorban P. Fischl Klára és V. Szabó Gábor munkájának köszönhetően. V. Szabó Gábor közölte a Mártély-Szegfűn 1995-ben végzett leletmentésén előkerült zsugorított helyzetű csontvázakat, a HódmezővásárhelyKopáncs, XI. dűlő lelőhelyen 198 l-ben B. Nagy Katalin által feltárt temetkezéseket, továbbá összegyűjtötte a kultúra Hódmezővásárhely környéki, részben településekről, részben temetőkből származó leleteit (V. SZABÓ 1999A.). Megállapította, hogy a bemutatott leletanyagok a Perjámos kultúra idősebb fázisába (Szőreg 1-3) tartoznak, bár sok szálon kötődnek a Nagyrév kultúra fiatalabb fázisának leletegyütteseihez is (V. SZABÓ 1997.). P. Fischl Klára elvégezte a Szőreg-C (Szőreg-Szív utca) lelőhelyen Móra Ferenc által 1928 és 1931 között feltárt temető leletegyütteseinek kritikai közlését. Rekonstruálta a temető térképét és közzétette a csontanyag eddig nyomtatásban meg nem jelent nem és életkor meghatározásait (P. FISCHL 2000.). Az így rendelkezésére álló hitelesebb és bővebb információk alapján egy viseleti és használati tárgyakon alapuló temetőelemzés révén próbált fényt deríteni a temetőt használó népesség társadalmi felépítettségére. John M. O'Shea eredményeit - aki az Óbéba-Pitvaros csoport és a Perjámos kultúra temetőit elemezve vizsgálta a sírokban előkerült tárgyak szerepét, társadalmi és gazdasági jelentőségét (O'SHEA 1996. 318. Table 9: 3) - ütköztette saját elemzése tanulságaival (P. FISCHL 2001.). Régészeti kutatásunk egyik nagy adósságát törlesztette a Klárafalva-Hajdován, a népesség egyetlen hazánk területére eső, a kultúra késői időszakában is lakott teli-telepén végzett korábbi feltárások - Móra Ferenc 1931. évi és Trogmayer Ottó 1969. évi ásatása - leletanyagának közzétételével. A Trogmayer Ottó által elkülönített 8 szint, a John M. O'Shea feltárásából származó A napjainkban az Óbéba-Pitvaros csoporthoz és a Perjámos kultúrához sorolt leletanyagot 1931-ben Banner János Maros kultúra néven különítette el (BANNER 1931.). 86