A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon

A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon jelentések, illetve összefoglalások készültek: Baracs-Földvár (VICZE 1992.), Bölcske-Vörösgyűrü (Vörösgyír) (POROSZLAI 1992.), Dunapentele-Dunaújváros-Kosziderpadlás (BÓNA 1992A.), Százhalombatta-Földvár (POROSZLAI 1992A.), Tiszaug-Kéménytető (CSÁNYI-STANCZIK 1992.), TószegLaposhalom (BÓNA 1992b.). A Százhalombatta-Téglagyár (vagy Földvár) lelőhelyen 1989 és 1993 között végzett kutatások legfontosabb eredményeit előzetesen Poroszlai Ildikó ismertette (POROSZLAI 1993/94.2-3., POROSZLAI 1996.). Sajnos a teli-ásatások eredményeinek teljes feldolgozása és közlése -Dunaföldvár-Kálvária, Sióagárd-Gencs, Gerjen-Váradpuszta (SZABÓ 1992.) és Bölcske-Vörösgyürű (Vörösgyír) (POROSZLAI 1 992B.) kivételével - még nem történt meg, nyilvánvalóan a rendkívül nagy mennyiségű leletanyag feldolgozásának nehézségei miatt. A népesség elterjedési területének jelentős, tulajdonképpen nagyobbik részén (Budapest tágabb környékén, a Duna-Tisza közén és a Tisza mentén a Tiszazug déli széle és a Hódmezővásárhely közötti szakaszon) egyrétegű településeikkel találkozhatunk. Ezekről hosszú ideig csak Budapest környékéről voltak jelentősebb közölt ismereteink: Diósd (PATAYPATAY 1965., SCHREIBER 1981.), Budafok (SCHREIBER 1963.), Budapest-Soroksár, Botanikuskert (KALICZSCHREIBER 1981 A.), Budapest-Várhegy (MAROSI-SOÓS 1991., H. HANNY 1997.). Újabban - a már említett Duna-Tisza közi lelőhelyek mellett - két dél-alföldi egyrétegű településrészletet is megismerhettünk. Szentes-Várostanya lelőhelyen, a 451. számú út Szentest délről elkerülő szakaszának építését megelőzően 1998-ban Szabó Géza tárt fel egy kisebb, egyrétegű településrészletet, amelyet egy nagyobb közösségből kirajzó vadászcsapat ideiglenes táborhelyeként értelmezett (SZABÓ 1999.12.). Kulcsár Gabriella közölte a Baks-Homokbánya lelőhelyen 1966-ban Trogmayer Ottó által feltárt településrészletet (P. FISCHL-KISS-KULCSAR 1999.), melynek érdekessége, hogy leletanyaga ugyan meghatározóan korai nagyrévi jellegű, de erőteljes korai perjámosi hatások színezik, jelezve az igen szoros kapcsolatokat a Nagyrév és a Perjámos kultúra között (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999.99.). A népesség temetkezéseit az újabb adatok alapján - a legfontosabbak: Rákóczifalva-Kastélydomb (CSÁNYI 1983. 34., 40., 53-57., 3-8. kép, 9. kép 1-4.), Nagyrév-Zsidóhalom (CSÁNYI 1992.), Szigetszentmiklós (KALICZ-SCHREIBER 1995.), Kisapostag (PÁSZTOR 1997.), Tószeg-Ökörhalom (CSÁNYI 1999.) - Csányi Marietta elemezte (CSÁNYI 1992., CSÁNYI 1999.).

I4 Megállapította, hogy a kultúra korai (Ökörhalom fázis) és klasszikus időszakának temetői a Tisza-vidéken a szórthamvas rítus dominanciája mellett vegyes rítusúak. A zsugorított helyzetű csontvázas temetkezéseket a szomszédos dél-alföldi populációk (Óbéba-Pitvaros, korai Perjámos) hatásaként értékelhetjük. Konkrét bizonyítékot szolgáltat erre a Nagy-rév-Zsidóhalmon feltárt 54. sír, melyben egy zsugorított helyzetű csontváz mellett jellegzetes pitvarosi edényeket - egy kétfülű, gömbös korsót és egy mély, hasas, négyfülű tálat találtak (CSÁNYI 1992. 84.). A - főként a Tisza vidékéről ismert, nagy felületeken elhelyezkedő temetőrészletekre a csekély sír-sűrűség jellemző. A sírok egymástól elkülönülő, kisebb sírcsoportokat alkotnak, melyek valószínűleg egy-egy család temetkezései. A szórthamvas temetkezések rítusa szigorúan kötött, a sírgödör alakja, valamint az edények, tárgyak, emberi maradványok helye is egyértelműen meghatározott. Az urnás temetkezések urnái csak a hamvak maradványait tartalmazzák, a mellékleteket az urna mellé tették. Ebben az időszakban még ismeretlen volt az urnák lefedése tállal, ez csak a késői, Kulcs fázisban vált szokássá. A temetkezések törvényszerűségei nemcsak a közösség temetkezési hagyományait tükrözik, hanem alkotórészei a vallási szimbólumrendszernek is. A temetkezési rítus háttere egy olyan világkép, melyet a szimmetria és a törvényszerűségek határoznak meg (CSÁNYI 1992. 85-86., CSÁNYI 1999. 187.). A kultúra késői időszakából (Kulcs fázis) nagyobb temetőrészleteket a Duna vidékéről ismerünk: Kulcs-Császártanya (BÓNA 1960.9-13.), Dunaújváros 14 A kultúra korai és klasszikus időszakának eddig ismert legnagyobb temetőrészletét Csányi Marietta tárta fel 1980-ban NagyrévZsidóhalmon, a teli-teleptől 2-5 km-re. A 6-8 hektáros felületen összesen 27 sír (19 szórthamvas, 6 csontvázas és 2 urnás) került elő 3, egymástól távol eső sírcsoportban (CSÁNYI 1992. 83-84.). A kultúra késői, Kulcs fázisának eddigi legnagyobb közzétett temetője (63 urnás sír) Kalicz-Schreiber Rózsa ásatásán került elő 1962-63-ban Szigetszentmiklóson (KALICZ-SCHREIBER 1995.). 83