A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon

Tóth Katalin (BÓNA 1960.12.), Szigetszentmiklós (KALICZ-SCHREIBER 1995.).

15 Ebben az időszakban a temetkezési rítus egységesedése figyelhető meg, kizárólagossá vált az urnás temetkezés (CSÁNYI 1999.187., KALICZSCHREIBER 1995.33.). Ez a temetkezési rítusban bekövetkezett változás a legfőbb régészeti bizonyítéka a Kisapostag kultúra befolyásának, mely a Duna mentén, a két kultúra találkozási zónájában érvényesült a legerősebben (MOZSOLICS 1942. 31.). A temetőkben a sírsűrűség jóval nagyobb lett. Az elkülönülő sírsorokba valószínűleg egy-egy nagyobb család tagjait temették (CSÁNYI 1999. 186.). Jellemző a kis számú edénymelléklet, az urnán és az azt borító tálon kívül általában egy kis ivóedény (korsó) is tartozott a sírokhoz. Az ékszereket a ruházat tartozékaként elégették a halotti máglyán és a halottal együtt temették el. Anagyrévi időszakban a leggyakoribb ékszerek a különböző nyakfüzérek (pasztagyöngyök, csontés agyaggyöngyök, állatfogak, kagylók, bronzlemez- és spirálcsövek, átfúrt kőlapok) voltak (KALICZSCHREIBER 1995.33-35.). A kultúra belső kronológiájának kidolgozásával számos tanulmányában foglalkozott KaliczSchreiber Rózsa, elsősorban a Budapest tágabb környékén előkerült leletanyagok tipológiai elemzése révén (SCHREIBER 1972., KALICZ-SCHREIBER 1975., KALICZ-SCHREIBER 1981., SCHREIBER 1981., SCHREIBER 1984.). Kronológiai rendszerének alapfelosztása (kora bronzkor Il/a, Il/b, Ili/a és Ill/b) továbbra is használható, de újragondolása szükséges. Ehhez elengedhetetlen a teli-telepek és az egyrétegű települések leletanyagainak közlése, továbbá egymással való összehasonlítása. A kultúra utóélete - kialakulásával ellentétben - meglehetősen jól tisztázott. A Duna menti telitelepeken mind a feltárt leletanyag, mind a házak változatlan szerkezete és építési technikája egyértelműen igazolja, hogy a Nagyrév kultúra késői, Kulcs fázisából törés nélkül, szinte észrevétlenül alakult ki a Vatyalmltúra:Bölcske-Vörösgyűrű(PoROSZLAi 1992.143.), Százhalombatta-Földvár (POROSZLAI 1992a. 154.), Dunapentele-Dunaújváros-Kosziderpadlás (BÓNA 1992A. 152.). A fokozatos átfejlődés jól megfigyelhető a Nagyrév kultúra késői fázisának (9. kép 1.) és a Vatya kultúra korai időszakának sírjait tartalmazó temetők egymással lényegében megegyező temetkezési rítusánál is (KALICZ-SCHREIBER 1995. 3 3-3 5.). A Duna mentén a Kisapostag kultúra hatása indította el azokat a változásokat, melyek a középső bronzkor elején a Vatya kultúra kialakulásához vezettek (BÓNA 1975. 31.). A Vatya kultúra a Nagyrév kultúrával csaknem azonos területen jött létre, csak a Tisza bal partjára nem terjeszkedett ki. Az Óbéba-Pitvaros csoport (5. kép) A Tisza bal partjára, a Tisza-Szárazér-Maros-Aranka közötti területre (5. kép 3., 8. kép 4.) a Makó-Kosihy-Caka kultúra népessége életének végén, a kora bronzkor II. fázisának elején egy új - feltehetően a Morava-völgyben a Bubanj-Hum III. kultúrából leváló -, balkáni eredetű népesség nyomult be. Leletanyaguk a területen valami újat, idegenszerűt jelentett. Magukkal hozták déli eredetű, balkáni-anatóliai gazdag fémművességüket, hozzájuk köthető a bronznak eszközként való nagyobb mérvű felhasználása. Halottaikat szigorúan kötött rítus szerint, a nőket a jobb oldalukon, megközelítőleg É-D-i, a férfiakat a bal oldalukon, megközelítőleg D-É-i tájolással zsugorított helyzetben, déli eredetű ékszerekkel és gazdag edénymelléklettel temették el. Egyik jellegzetes edényformájuk a- szintén déli eredetre utaló-kétfülű csésze (BÓNA 1965., HORVÁTH 1983.83., BÓNA 1992.13.). A csoport körvonalazása (BÓNA 1965.) óta eltelt időszakban a közelmúltig nem történt jelentős előrelépés a magyarországi kutatásban. Az 1990-es évek végétől azonban sor került néhány - a DunaTisza köze déli részén, a Tisza jobb partján - régebben feltárt leletanyag közlésére, továbbá ugyanezen a területen egy kisebb település és a hozzá tartozó temető hiteles feltárására. Ezek az új adatok egyrészt 15 Dunaújvárosban a kultúra késői időszakának mintegy 100 sírját tárták fel az 1950-es évek elején, a leletanyag azonban sajnos közületien (BÓNA 1960. 12.). 84