A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon

Tóth Katalin A népesség temetkezéseiről való ismereteinket legutóbb Kulcsár Gabriella foglalta össze. Erre vonatkozóan nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre, és ezek között is különösen ritka a régészetileg hitelesen feltárt sír. A magányosan, illetve kisebb (1-4 sírós) sírcsoportokban előkerülő temetkezésekre a sokszínűség jellemző. Megjelennek köztük a halomsírok alatti kőládás, kőpakolásos, általában nyújtott, ritkábban zsugorított helyzetű csontvázak, a halomba ásott utólagos halotti áldozatok, a halomhoz nem köthető zsugorított helyzetű csontvázak, valamint a hamvasztásos temetkezések (KULCSÁR 2002.). Hitelesen feltárt, közölt sírt a Dunántúlról továbbra sem ismerünk. Mindössze egy lelőhelyről van tudomásunk hitelesen feltárt településrészleten előkerült csontvázakról, ezeket azonban nem tekinthetjük szabályos temetkezéseknek. A Kaposvárt elkerülő 61. számú autóút nyomvonalába eső 29. lelőhelyen, Kaposújlakon 2002-ben Somogyi Krisztina és Gallina Zsolt által feltárt településrészlet egyik árkának aljából lemélyített gödörben egy bal oldalán, zsugorított helyzetben eltemetett, 17-19 éves férfi melléklet nélküli csontváza, egy másik településgödörben pedig egy valószínűleg a gödörbe bedobott, 37-41 éves nő hason fekvő, szintén melléklet nélküli csontváza került elő (SOMOGYI 2002.). Az 1980-90-es években a kutatás súlypontja áttevődött a Nyugat-Dunántúlra. Figler András az Északnyugat-Dunántúlon összegyűjtötte a kultúra lelőhelyeit, közölte néhány kisebb leletegyüttesét (Győrszemere-Tóth tag, Rajka-Modrovich puszta) és - mint a Makó-Kosihy-Caka kultúra tárgyalásánál már említettem -tisztázta az adott területre vonatkozó relatív kronológiai helyzetét. Az észak- és dél-dunántúli anyagban mutatkozó kisebb különbségeket területi sajátosságokként értékelte (FIGLER 1996.). A Dunántúl DNy-i részén (Zala és Somogy megyében) a Kis-Balaton rekonstrukciójához kapcsolódó, 1979-ben elkezdődött terepbejárások és leletmentések adtak erőteljes lendületet a kutatásnak (BONDÁR 1989., BONDÁR 1996., BONDÁR 1998.). Ezek során (Nagykanizsa környékéhez hasonlóan) sem a Vucedol kultúrához, sem a Makó-Kosihy-Caka kultúrához sorolható lelőhely nem került elő, így bizonyíthatóvá vált, hogy ezen a területen a kora bronzkor a Somogyvár-Vinkovci kultúrával kezdődött (BONDÁR 1998.20-21.). Ebben a régióban Nagykanizsa-Inkey sírkápolna lelőhelyen 1979 és 1981 között Horváth László (HORVÁTH L. 1983.), Börzönce-Temetői-dűlő lelőhelyen pedig 1988 és 1993 között Bondár Mária tárta fel jelentősebb településeiket.

9 Az utóbbi lelőhelyen kiemelkedően gazdag leletanyag került elő, köztük egy agyag kocsimodell töredéke, mely jelenleg a legkorábbi kora bronzkori példány Magyarországon (BONDÁR 1990.). Bondár Mária a településrészlet teljes közlésekor összegyűjtötte a népesség addig ismert lelőhelyeit (BONDÁR 1995.). Elterjedésük alapján 4 centrumot (Vinkovci környéke, Pécs környéke, Zala megye DNy-i része és Győr környéke) körvonalazott, melyekre a néhány (1-3) nagyobb lélekszámú központ körül kialakított kisebb, néhány gödrös, feltehetően az állattartással összefüggő, átmenetileg használt szálláshelyek jellemzőek (BONDÁR 1995. 230., Fig. 19.). A gazdag leletanyag a kultúra edénykészletét újabb típusokkal gyarapította és lehetőséget nyújtott az addigiaknál részletesebb tipológia kidolgozására (BONDÁR 1995. 200-213., Fig. 13-18.). A közelmúltban Somogy megyében a Kaposvárt elkerülő 61. számú autóút nyomvonalán, valamint az M7 autópálya nyomvonalán az 1990-es évek közepétől elkezdett megelőző régészeti feltárások során több lelőhelyen is előkerült a kultúra emlékanyaga (BONDÁR-HONTI-KISS 2000.96., BÁRDOS 2000.259-260.). Ezek közül kiemelkedik a temetkezések kapcsán már említett Kaposújlak, ahol a népesség eddigi legnagyobb, erődített településrészletét tárták fel (SOMOGYI 2002.). Ezen újonnan feltárt lelőhelyek anyagainak feldolgozásaitól további jelentős információkat várhatunk. A kultúra belső kronológiája ma még jórészt kidolgozatlan. Elsőként Ecsedy István figyelt fel kronológiai különbségekre a hazai leletanyagban. Véleménye szerint azok a lelőhelyek, melyeket 9 Börzönce-Temetői-dűlő lelőhely feltárására a „Kapcsolatok Pannónia, Illirikum és Észak-Itália között az őskortól a középkorig. Mikroregionális kutatások a Hahóti medencében" program keretében nyílt lehetőség (BONDÁR 1994. 9.). 74