A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon

A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon Bóna István a Dunántúl északi és északnyugati részéről a Somogyvár csoporthoz sorolt, kissé különböznek a dél-dunántúli anyagoktól, már a „késő makói, korai nagyrévi" periódushoz tartoznak (ECSEDY 1979. 109-110.). Kalicz-Schreiber Rózsa és Kalicz Nándor szintén a kultúra korai fázisához (kora bronzkor I.) tartozónak vélte a délkelet-dunántúli anyagokat: Zók, Somogyvár, Szava, Nagyárpád (KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1998.325.). Kalicz-Schreiber Rózsa kísérletet tett arra, hogy meghatározza a Somogyvár-Vinkovci kultúra fiatalabb, a korai Nagyrév kultúrával egyidős leleteinek tipológiai kritériumait, de sajnos csak néhány edénytípus - kettős kónikus testű, magas nyakú, füles korsók, aszimmetrikus fülű edények - alapján (KALICZ-SCHREIBER 1991.10-14.). A magyarországi elterjedési zónán belül jelentkező területi különbségek kidolgozását illetően szintén Kalicz-Schreiber Rózsa tette meg az első, kezdeti lépéseket. Három, más-más kulturális hatások befolyási övezetében fekvő területi egységet különített el, melyek között tipológiai különbségek is jelentkeznek: 1. az Alpok előterében fekvő csoport, 2. délnyugat-dunántúli csoport, 3. északnyugat-dunántúli csoport (KALICZ-SCHREIBER 1991.9.). A továbbiakban mind a területi, mind a belső kronológiai különbségek részletes kidolgozásához alapvető kiindulópont lehet Kulcsár Gabriella összefoglaló munkája. Feldolgozta az egyik névadó lelőhelyen, Somogyvár-Kupavárhegyen 1972-1986 között Bakay Kornél által folytatott feltárásokon előkerült - sajnos zömében szórvány - leletanyagot. Elkészítette a napjainkig ismert lelőhelyek katalógusát,

10 továbbá kidolgozott egy - az eddigieknél még részletesebb - edénytipológiát. Részletesen elemezte az egyes edénytípusok jellemzőit, kapcsolatait, eredetét és elterjedését (KULCSÁR 2002.). A kultúra relatív kronológiai helyzetét illetően igen megosztott - tulajdonképpen „két táborra szakadt" - a hazai kutatás. Egyes vélemények szerint a Somogyvár-Vinkovci kultúra egy korai és egy késői fázisra osztható. Korai fázisa a Dél-Dunántúlon kitöltötte a kora bronzkor I. fázisát (tehát párhuzamos a Makó-Kosihy-Caka kultúrával), majd folyamatosan észak-északnyugati irányban terjeszkedve a népesség továbbélt a kora bronzkor II. fázisában is a Dunántúl teljes területén, a korai Nagyrév kultúrával párhuzamosan (ECSEDY 1979.110., BANDI 1984.128., KALICZ-SCHREIBER 1991.10.) (8. kép 2.). Bondár Mária legutóbb megjelent tanulmányában - Bóna Istvánhoz (BÓNA 1992. 13-15., 40.) hasonlóan - úgy véli, hogy a Somogyvár-Vinkovci kultúra rövid életű volt, nincs két fázisa. Leletanyaga nagyon egységes, tipológiai törés vagy átfejlődés nélküli." Véleménye szerint a kora bronzkor I. időszakában a Dunántúl déli felében a Vucedol kultúra, északnyugati részén ezzel párhuzamosan a Makó kultúra települt meg. Ezt követte a kora bronzkor II. időszakában a Somogyvár-Vinkovci kultúra, mely rövid idő alatt, nagyjából egyidőben települt meg a Dunántúl déli és északi felében. Az északi és déli területek közötti különbségek az eltérő alaplakosságból (délen Vucedol, északon Makó) adódnak, tehát nem kronológiai, hanem területi eltérések (BONDÁR 2001.). A kultúra relatív kronológiai helyzete tehát - elsősorban a kis számú hitelesen feltárt dunántúli, a kora bronzkor I—II. időszakára keltezhető lelőhely miatt - nem teljesen megnyugtatóan tisztázott. Láthatjuk, hogy a relatív kronológiai helyzet eltérő megítélése nemcsak a kultúra élettartamának és datálásának különböző megítélését jelenti, hanem egymástól alapvetően eltérő véleményt az alaplakosságot, területi elterjedést, belső kronológiát, a leletanyagok tipológiáját - tulajdonképpen a kultúra egészét - illetően. Továbblépést csak újabb, hitelesen feltárt leletegyüttesek elemzésétől, valamint a Délkelet-Dunántúlon, Délnyugat-Dunántúlon és Észak-Dunántúlon előkerült, illetve előkerülő leletanyagok összehasonlításától és annak egyértelmű eldöntésétől várhatunk, hogy a különböző területekről származó leletanyagok közötti különbségek területi vagy kronológiai különbségekként értékelhetők-e. 10 A népesség emlékanyaga Magyarország területéről jelenleg 230 lelőhelyről, a teljes elterjedési területről pedig 261 lelőhelyről ismert (KULCSÁR 2002.) 11 A börzöncei és a baranyai települések anyaga között megfigyelhető különbségeket (pl. a belsődíszes tálak kis száma, a cilindrikus edények minimális száma) korábban még kronológiai különbségként értékelte. Úgy gondolta, hogy Börzöncén egy késői településmaradványt tártak fel, mely emlékeztet a korai telepek (pl. Szava) anyagára, de már sok új jegyet is hordoz (BONDÁR 1994. 12.). 75