A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Tóth Katalin: A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon

A kora bronzkor kutatásának helyzete Magyarországon Néhányan a kultúra szinte egyedüli/ritka észlelhető utóhatásának azt tartják, hogy a kora bronzkor II. fázisának végén és a kora bronzkor III. fázisának elején Közép-Magyarországon a hamvasztásos rítus öröksége bizonyult tartósabbnak (KULCSÁR-SZABÓ 2000.39., DANI-KULCSÁR 2000.45.). Az elmúlt időszakban a Nagyrév kultúra kialakulásának kérdésében állást foglalók többsége úgy vélte, hogy a makói népesség - elsősorban az áthidalhatatlannak tartott életmódbeli különbségek miatt - semmilyen szerepet nem játszott a teli-alkotó Nagyrév kultúra kialakításában (BÓNA 1991. 78., BÓNA 1992.12., CSÁNYI 1996.56., SZABÓ 1999.15.). Az előbbiekben elmondottak jelzik, hogy a kultúráról az utóbbi időben kialakult képet előbbutóbb kissé át kell értékelnünk. Úgy tűnik, hogy a népesség településeiről és temetkezéseiről való igen szórványos ismereteink egyik oka azok hosszan elnyúló, nagy felületen való elhelyezkedésében, illetve mindennek a korszak kutatására gyakorolt hatásában rejlik. Az elmúlt időszak nagy felületű feltárásai során több helyen előkerültek a népesség több objektumcsoportból álló településrészletei, megjelentek a viszonylag hosszabb ideig tartó egy helyben tartózkodásra utaló településjelenségek: nagyméretű, földbe mélyített épület (Abda-Hármasok), kemencék (Szeged-Kiskundorozsma-Subasa, Kiszombor-Nagy szentmiklósi út). Anépesség életmódjáról igazán hiteles képet csak a különféle természettudományos vizsgálatok eredményeinek (állatcsontanyag, növényi maradványok, kőanyag elemzése, paleoökológiai kutatások) felhasználása révén nyerhetünk. Ezek napjainkban még szinte teljesen hiányoznak. Véleményem szerint a makói népesség szerepét a Nagyrév kultúra kialakulásában nem vethetjük el. A kora bronzkor I. fázisának második felétől, végétől a Somogyvár-Vinkovci kultúra területéről kiinduló hatások - és esetleg bizonyos déli eredetű népelemek megjelenése (?) - mellett számolnunk kell a Makó-Kosihy-Caka kultúra helyben maradó lakosságával is. A Somogyvár-Vinkovci kultúra (1. kép) A Dunántúl kora bronzkorát alapvetően meghatározó régészeti leletanyagot Bóna István különítette el „Somogyvár-Gönyű csoport" (BÓNA 1960A. 49-50., BÓNA 1961.7-8.), majd Somogyvár csoport néven (BÓNA 1965.). Ecsedy István ismerte fel, hogy ez a leletanyag és a jugoszláviai kutatók által a Vinkovci kultúrához sorolt leletek (TASIC 1971.)- melyek különválasztását és a Vucedol kultúra utánra való keltezését a Vinkovci-Tr«nica lelőhelyen feltárt és közölt stratigráfia tette lehetővé (DIMITRIJEVIC 1966.)-ugyanazon régészeti kultúra emlékanyagát alkotják (ECSEDY 1979.102.). A kultúra a Dráva-Száva közén és Dél-Baranyában élt Vucedol kultúra alaplakosságán alakult ki és elterjedt a Dunántúl nagyobb részén (BANDI 1980.83.) (1. kép 2., 7. kép 2.). Leggazdagabb emlékanyagát a Délkelet-Dunántúlról ismerjük - Szava (ECSEDY 1979.), Lánycsók-Egettmalom (ECSEDY 1978., ECSEDY 1980.), Zók-Várhegy (ECSEDY 1983.), Nagyárpád (BANDI 1984.), Dunaszekcső-Várhegy (ECSEDY 1985.) - Ecsedy István és Bandi Gábor ásatásai révén. Sajnos a nagyárpádi településrészlet teljes közlése máig nem történt meg annak ellenére, hogy jelenleg ez az egyetlen olyan dunántúli település, mely határozott, hosszabb ideig tartó megtelepülésre utal egy utca két oldalán elhelyezkedő, földbe mélyített, agyagfalú, sátortetős házaival, szabadtéri tűzhelyeivel és 2, feltehetően közösségi épülettel (BANDI 1984.127.). A délkelet-dunántúli leletanyagok tipológiáját Ecsedy István dolgozta ki a Szaván feltárt település-leletek közlésekor (ECSEDY 1979.). A népesség telepei egyrétegűek (BANDI 1984. 126.). Településrendszerük vázát a magaslati, erődített települések jelentik, részben a késő vucedoli időszak korábbi települési helyein (Döbrököz-Tűzköves, Dunaszekcső-Várhegy, Gyulaj-Banyahegy, PécsNagyárpád (?), Somogy vár-Kupavárhegy, Zók-Várhegy), részben új, saját alapítású településeken (Galambok, Nagygörbő-Várhegy, Oltárc-Márkihegy). E központok mellett számos kisebb (néhány gödrös) és nagyobb (18-30 gödrös) nyílt színi, egyrétegű településük figyelhető meg (KULCSÁR 2002.).