A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)
Régészet - Makkay János: Ősrégészeti kutatások Magyarországon az utóbbi években. Az újkőkor és a rézkor
Ősrégészeti kutatások Magyarországon - Az újkőkor és a rézkor növesztett fel az istenek ellen mint Tessub utódját." 58 Más szövegek és régészeti leletek azt is meghatározzák, hogy ez a „régi réz vágóeszköz" egyszerűen egy sarló. 59 Az egész cselekményben és egyes részleteiben könnyű felismerni a Hésiodos által leírt mitikus teremtéstörténetet. A kérdés részletes kifejtését illetően továbbra is 1964-ben megjelent tanulmányomat tartom mérvadónak az 1978-ban és 1979-ben megjelent további kommentárokkal, illetve Komoróczy Géza kákán is csomót kereső, tévedésekkel teli és helyenként rosszindulatú kritikájának elutasításával együtt (KOMORÓCZY 1973., MAKKAY 1978B., MAKKAY 1979.). Úgy látom, hogy az elmúlt évtizedek kutatása az általam képviselt felfogással azonos irányba halad. 60 A rézkor Ámbátor a rézkor kialakulása mind az Alföldön, mind a Dunántúlon a kontinuitás jegyében történt meg, a folyamatok mégis jelentős változásokat hoztak magukkal, és ez akkor is így van, ha ma még csak keveset tudunk a miértekről és a hogyanokról. Keleten a tellek és a nagy lapos telepek teljesen eltűntek. Hasonló folyamatok zajlottak le a lengyeli kultúrában is, és az eredményeik csak azért kevésbé látványosak, mert arrafelé nem voltak igazi, kúpos tellek. A folyamatok lényege mindkét területen a települési szerkezet koncentrációjának megszűnése. A tiszai kultúra vidékén a tellek lakói széttelepültek, és a következő - már rézkori - időszakban, a tiszapolgári, majd a bodrogkeresztúri kultúrák idején a kisebb méretű és kevésbé sűrűn lakott települések lettek az általánosak. Sajnos mindmáig nem ismerjük a közvetlenül a széttelepülés időpontjára keltezhető leletanyagot, elsősorban a tiszai kultúrából a tiszapolgáriba átvezető kerámiát. A széttelepülő közösségek azonban megőrizték korábbi, már nem kizárólag vérségi (törzsinemzetségi-nagycsaládi) kapcsolataikat, és egy-egy térségen (tételezzük fel, hogy egy-egy teli vagy nagy telep hajdani vonzáskörzetében) közös temetőket hoztak létre. A települések dekoncentrációjával párhuzamosan tehát a temetők koncentrációja és a teleptől elválasztott önálló temetőhely kialakulása történt meg: a Kárpát-medence történetében először és véglegesen kialakult a telepektől véglegesen elkülönülő, tehát kis telepekhez viszonyítva semleges helyen nyitott temető. Éppen a kis telepek méretének és a korai és középső rézkor rövid időtartamának megfelelően általában csak néhány tucat, legfeljebb 200-250 betemetett sír volt bennük (pl. Tiszapolgár-Basatanyán 215-220). Nyilván hasonló folyamatok zajlottak le a lengyeli kultúra területén is. Nem ismerjük, hogy milyen gazdasági, társadalmi folyamatok, feltehetően még más - pl. klimatikus változások és kívülről jövő hatások (ellenséges támadás?) -játszhattak szerepet e szerkezeti változások hátterében, azok okaiként. Nézetem szerint a mezőgazdasági termelés természetes irányú és déli hatások által is kiváltott fejlődése, amely az ekés művelés meghonosodását is jelentette, egyszerűen szólva összeomlott. Mégpedig az előbb felsorolt okok mellett azért is, mert az elért fejlődés adott fokán a megindult fellendülés (például az öntözés meghonosításával) az Alföld adottságai miatt nem volt folytatható (részletesen lásd MAKKAY 1982. Az Ullikummi-ének: HOFFNER 1990. 52-61. Az idézett rész a 3. tábla 63. bekezdésének A iii. 48-55. sorai után. Közvetlenül e sorok előtt (a 61-62. bekezdések A iii. 40-47. soraiban) Ubelluri arról panaszkodik Eanak, hogy észre sem vette, amikor az ősi istenek az ő vállára építették az eget és a földet. Mióta pedig levágták onnan, azóta valami sérti a jobb vállát, aminek nem érti egészen az okát ('something makes my right shoulder hurt, and I don't know who this god is'). A mítoszban összefüggéstelenül szereplő részt illetően csak arra utalok, hogy Enlil és későbbi mezopotámiai istenek, például Marduk ábrázolásain - éppen úgy, mint a szegvári szobornál - a sarló (később a sarlókard) élével befelé, csaknem mindig a jobb vállon van. A kérdés részletes kifejtéséhez lásd MAKKAY 1978B. 171-173. Az egyik legutóbbi összefoglalás (PENGLASE 1994.) nem foglalkozik ugyan részleteiben a Kronos-Kumarbi összefüggésekkel (PENGLASE 1994. 168.), annál inkább Zeus-Kronos küzdelmének mezopotámiai és hettita-hurri eredőivel (PENGLASE 1994. 188189.) nagyjából ugyanazokra a következtetésekre jutva, mint jómagam három évtizeddel korábban. Nem tudok viszont arról, hogy a nemzetközi kutatás felismerte volna a szegvári szobor (immáron szobrok) jelentőségét.
