A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Makkay János: Ősrégészeti kutatások Magyarországon az utóbbi években. Az újkőkor és a rézkor

Makkay János kerámia mai neve Makó-Kosihy-Caka: két magyar névből egy maradt, társult viszont hozzá két szlovákiai. (A történelem különös fintora, hogy mindkettő régi magyar eredetű név: Keszi és Cseke?) Az egyre újabb és újabb kultúrák, csoportok, időszakok esetenként ilyesféle, nacionalista felhangú elkülönítésével a terminológia fokozatosan még bonyolultabbá válik. Amikor e sorok írója 1952-ben régészkedni kezdett, jó, ha 10 újkőkori és rézkori művelődés szerepelt önálló névvel az egész országban. Számuk ma bizonyára elérte, sőt meghaladja a két tucatot.

3 A második világháború végét követően, az ország megszállását követő négy évtizedben a megbukott kommunista rezsim 1990-1991 közötti összeomlásáig a magyarországi régészetet elsősorban a szórványos szondázó ásatások jellemezték: részben leletmentések, részben kutatóásatások, alkalmanként pedig nagyobb feltárásokat megelőző előzetes tájékozódások keretében. Csak ritkán kerültek sorra nagy felületeket érintő tervásatások, még ritkábban teljes feltárások. Az okok egészen egyszerűek: A szomszédos 'szocialista' országokban az ősrégészet, a népvándorlás kori régészet és a középkori régészet egyaránt a régi vagy a frissen alakult állam (utódállam) öntudatának egyik tartópillére lett, volt és maradt azóta is. Együtt azt bizonyítandó, hogy ezek az országok és mostani fő államalkotó népük ősidők óta mai területükön éltek és fejlődtek egészen máig (a dáko-román és a trák teóriák). De legalábbis ilyesféle volt az etnikai-történeti helyzet a nagyon korai középkor - lényegében a népvándorlás kora, például a hibásan a Kr. u. I—

II. századra keltezett szláv bevándorlások

4 - óta. Ezt a fajta régészetet nevezte nagyon találó kifejezéssel Bóna István „államnemzeti archaeológiá"-nak (BÓNA 1998. 16.). Ezzel szemben nálunk az ősrégészetet - vagy akár őstörténetünket és a későbbi régészeti korokat - sokan (de nem mindenki!) pusztán a marxi történelem-koncepció részének tekintették, inkább ideológiai feltevésekre, semmint tényekre építve. Ezt a történetietlen eszmét támogatni látszott az a kétségtelen tény, hogy magyar nyelven beszélő népek valóban csak a VI-IX. században érkeztek tömegesen a Kárpát-medencébe, hozva magukkal kevert - iráni-türk-finnugor - kultúrájukat és azt az — iráni, türk és talán már korai szláv jövevényszavakkal teli - finnugor eredetű nyelvet, amely a maga nyelvi elszigeteltségében (szigetnyelvként) azóta is itt él és fejlődik. Kétségen kívül áll tehát, hogy a Kárpát-medence egész - a Kr. e. VI. századot megelőző - őstörténetének és korai történetének semmi köze sem lehetett a magyar nyelv és ethnikum eredetéhez.

5 Legfeljebb mint az ősvilágból tovább élő népcsoportok és nyelveik szubsztrátumainak a magyar azt követő fejlődéséhez. Az említett - ősszláv vagy dáko-román - helyi nacionalista etnogenezis-tételek éppen itt nyernek jelentőséget: jóllehet végül (kevés kivétellel) senki sem tagadja, hogy a nyugati szlávok is bevándorlók mai területükön, de a pánszláv modell szerint ez a bevándorlás hosszú évszázadokkal megelőzte a magyar honfoglalást, néptömegeiben sokkal jelentősebb lett volna annál, és érintette a Kárpát-medence nagy részét. A tétel mindhárom része ellen igen komoly kifogások emelhetők, jóllehet régészeti és őstörténeti kutatásunk nem nagyon igyekszik meg is tenni őket (a részletekre MAKKAY 2003., MAKKAY 2003A.). Ugyanilyen megelőző relatív időrendre és létszámtúlsúlyra törekszik a dáko-román kontinuitás vagy egyszerűen csak ősiség tétele is. A szlávtól eltérően még azzal a többlettel is, hogy az őshonos trák segítségével még egy korai dáko-román bevándorlás feltételezésére se lenne szükség. A Kárpát-medence Kr. u. a VI-VIII. század között megtörtént etnikai váltása és magyarrá válása - a magyarság bevándorlásával - lehet tehát az egyetlen komoly tudományos következtetés, amelyet 2 A törzsnévi Keszit nem is kell külön elemezni. A Nagysalló mellett fekvő Cseke (első ismert említése 1287-ből Cheké) puszta személyneves magyar névadással keletkezett, és ugyanaz a személynév fedezhető fel benne, mint Szatmárcseke nevében: Kiss 1988. í.v. 3 Egy legújabb - leegyszerűsített - időrendi táblázatban húsz nevet számláltam össze (beleértve a rézkort is): HORVÁTH-SIMON 2003. Abb. 55. 4 JAZDZEWSKI 1949. Part I, Maps, map 9: szlávok foglalják el a Tisza völgyét egészen a Dunáig, sőt Eszékig Kr. u. 200-ig. 5 Felesleges lenne itt foglalkoznom olyan amatőr nézetekkel, hogy a magyar nyelv beszélői időtlen idők - a paleolitikum óta őslakói a Kárpát-medencének, a sumerekkel együtt. 28