A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Makkay János: Ősrégészeti kutatások Magyarországon az utóbbi években. Az újkőkor és a rézkor

Ősrégészeti kutatások Magyarországon az utóbbi években Az újkőkor és a rézkor

1 Makkay János Néhány általános megjegyzés a magyar régészeti és ősrégészeti kutatásokról Számunkra közismert az a hajdani tény, hogy egészen 1920-ig Magyarország területe földrajzilag azonos volt a Kárpát-medence egységes tömbjével. Voltak tehát olyan, már akkoriban elkülönített régészeti kultúrák, amelyeknek elterjedési területe nem nyúlt át más, akkor (is) szomszédos országok területére. 1920, majd 1947 után viszont a mai állapotok szerint számolva hét, megcsonkított hazánkkal együtt nyolc ország osztozik a királyi Magyarország hajdani területén, mindenütt jelentékeny, szétszórt és azóta elnyomatásban élő magyar kisebbséggel. Alig akad tehát olyan régészeti kultúránk, amelynek elterjedési területe kizárólag a mai Magyarországra esne. Ebből az is következik, hogy a kutatásnak mindig figyelembe kell vennie a szomszédok eredményeit. Ez a földrajzi megoszlás lehet az oka a párhuzamos régészeti névadásnak is. Ugyanannak a régészeti kultúrának - tekintet nélkül immáron arra, hogy hol különítették el először (legtöbbször a nemzetközileg is közismert névadással hazánkban) - újabban minden egyes országban általában új elnevezést adnak. Példának okáért a középső újkőkori Alföldi Vonaldíszes Kerámiának (a továbbiakban AVK) Romániában Nyugat-romániai Vonaldíszes Kerámia a neve. Egy 1976-os kiadványban azt olvassuk, hogy a vonaldíszes kerámiák kultúrája Közép-Európában alakult ki, és a címszóban szerepel Belgium, Franciaország, Moldva, Munténia, Erdély, a Bug-Dnyeszter-vidék. Magyarország viszont amelynek két térségén a vonaldíszes kerámiák mindkét fajtája kialakult - nem említtetik (PIPPIDI 1976. 156-157.). Másutt a kelet-szlovákiai vonaldíszes kerámiáról esik szó (= AVK: PRÉDA 1994-2000.

1.287.). A legérdekesebb az, amikor a mai magyar-román határtól néhány tucat méternyire fekvő CsomaközBere (Ciume§ti-Berea) lelőhelyet tárgyalják, ahol a vonaldíszes kerámia kelet-szlovákiai fajtája került elő (PRÉDA 1994-2000. III. 214.: ceramicä linearä de tip „est-slovac"). így esik szó másutt Cultura Romanestiről (a tiszapolgári kultúra), vagy Cultura Gornestiről (a bodrogkeresztúri kultúra). A késő neolitikus lengyeli kultúrát Ausztriában manapság már a Középső Neolitikus Festett Kerámiának nevezik (O. Menghin idejében még jó volt a lengyeli kultúra), Csehországban Morva Festett Kerámiának, Szlovákiában viszont Lengyel kultúrának. Természetesen Lengyel kultúrának nevezik Lengyelországban is azt az anyagot, amely már nem is egészen lengyeli kultúra. A burjánzó kisantant-nevezéktan folytatható a bronzkorban is: az 1968-ban Nyírség és Makó leletanyag néven először elkülönített (KALICZ 1968.) Ez a tanulmány MAKKAY 2003C. bevezetésének, valamint az újkőkorral és rézkorral foglalkozó részeinek néhány helyen bővített magyar nyelvű változata.