A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Művészettörténet - Máriás József: Ötven éve hunyt el Barzó Endre

Ötven éve hunyt el Barzó Endre 11. kép Barzó Mihály és Barzó Endre emléktábla Nagy Lajos szobrászművész plakettjével a Bercsényi utca 13. számú ház falán (Hudivók Róbert reprodukciója) Abb. 11 Gedenktafel für Mihály und Endre Barzó mit einer Plakette des Bildhauers Lajos Nagy an der Wand des Hauses Bercsényi Str. 13 (Reproduktion von Róbert Hudivók) Az eddigi Barzó Endre-kiállítások sorát a Nyíregyházi Városi Galériának 2002 decemberében nyílott, a festőművész alkotásaiból válogatott tárlata zárja, amelyen 25 művet láthatott a közönség. A művész életműve iránt érdeklődők igen nagy haszonnal forgathatják a szép kivitelezésű katalógust (xxx 2002.), amely számos információval segít a megismerésben, színes reprodukcióival a későbbiekben is felidézi a tárlatlátogatóban a művész reprezentatív alkotásait: Házak a patakparton (Nagybánya), Falusi utca, Akt fekete macskával, Nő fazékkal, Múlt és jelen, Tihanyi táj, Domboldalon, amelyek az előző kiállításokon is a törzsanyaghoz tartoztak. A kiállítások megnyitóin, a krónikákban Barzó Endre életútjának bemutatásával, pályája főbb jellegzetességeinek ismertetésével kívánták a tárlatlátogató, az olvasó számára méltatni munkásságát, bemutatni pályája szakaszait, alkotásai értékeit. A Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállításról olvashatjuk: „Barzó Endre festőművész kiállítása egy elfelejtett életmű állomásain vezeti végig a látogatókat a Nemzeti Galéria dísztermében; huszonöt évnyi hallgatás után újabb - s az utolsó tárlat óta eltelt két és fél évtized távlatának köszönhetően valóban új élményt adó - találkozást biztosítva a festő képeivel és rajzaival." (H.GY. 1969.) Telepy Katalin Szabolcs-Szatmár képzőművészetét a Művészet című folyóiratban bemutató írásában utalt Barzó Endre személyiségére és a budapesti kiállításra: „Barzó Endre a megye művészettörténetének a harmincas években feltűnt csillaga. Ez a jó képességű, sokáig elfelejtett festő nemrégen a Magyar Nemzeti Galériában rendezett emlékkiállításán szenvedélyes, friss, erőteljes hangjával szinte a valóságban is jelen volt, szellemi erejét képei szuggesztíven sugallták." (TELEPY 1969.) A Kelet-Magyarország az 1969-es nyíregyházi kiállítást „a Nyírségi Ősz egyik kiemelkedő művészeti eseménye"-ként üdvözölte, hangsúlyozva, hogy Barzó Endre „emlékkiállításával a magyar festészet régi adósságát törleszti". A szerző utal a kiállítás létrehozásáért oly sokat fáradozó Soltész Albert festőművész és Koroknay Gyula művészettörténész érdemeire (p 1969.). Az 1973-ban rendezett debreceni tárlatmegnyitón Tóth Ervin művészettörténész is utalt arra, hogy „Barzó Endre (akinek) művészeti hagyatékát nagyon sokáig méltatlanul kezelte a művészettörténet (...) nemcsak olajképeivel, hanem pasztellműveivel is beírta nevét az új magyar festészet 229