A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Művészettörténet - Máriás József: Ötven éve hunyt el Barzó Endre

Ötven éve hunyt el Barzó Endre 10. kép Barzó Endre: Asszonyok tehénnel 1947 (papír, pasztell 60,5x43 cm) Jósa András Múzeum (Boros György reprodukciója) Abb. 10 Endre Barzó: Frauen mit Kuh 1947 (Pastell auf Papier, 60,5x43 cm), Jósa-András-Museum (Reproduktion von György Boros) A hazai bemutatás lehetőséget nyújtott arra, hogy Barzó Endre monográfusa, Koroknay Gyula immár a több tízezres példányszámú napilapban ismertesse, méltassa az életművet, újólag a város adósságaira figyelmeztessen: „Ez a mostani kiállítás alapjában más, mint mindegyik, mely eddig városunkban volt. Ebben van valami olyasmi, mely nem adódik gyakran, mely szebb és szomorúbb. Van benne egy kis bűntudattól való megszabadulás, egy kis kései elégtétel, egy nagy adósságtörlesztés, egy lépés a már-már megingott önbizalom, a magunkra találás és öneszmélés útján. Mert Barzó Endre nyíregyházi volt." (KOROKNAY 1969.) Akiállításokat követően „megszólalt" azok kitartó szorgalmazója, rendezője, Soltész Albert festőművész is. „Hétéves gyűjtőmunkám során sokan tették fel azt a kérdést, hogy miért kutatok, harcolok Barzó Endre művészetének feltárásáért, elismeréséért, holott sokirányú elfoglaltságom mellett ez egy igen nagy feladat. Mi az, ami engemet Barzó művészetének hívévé tett? Elsősorban képeiből sugárzó szuggesztív embersége hatott meg és előadásmódjának modernsége. (...) Képei együttes mondanivalója nem csak egy zseniális festőt, hanem egy nagyszerű gondolkodót és kritikust mutatnak, aki ismeri és szereti hazáját, s aki át tudja érezni népe gondjait, szenvedéseit. (...) Társadalmi, emberi mondanivalóján túl megdöbbentett szakmai virtuozitásával, egyéni magyaros színvilágával." (SOLTÉSZ 1969.) Azt hinnénk, hogy a nemes szándék megvalósulása csupán idő és elhatározás kérdése volt. „Végtelenül örülök annak - írta Soltész Albert - hogy végre létrejöttek az emlékkiállítások a budapesti Nemzeti Galériában és itt, szülőhazájában, Nyíregyházán, de hosszú volt az út idáig. Sok meg nem értéssel, közömbösséggel találkoztam." (SOLTÉSZ 1969.) De mindez bizonyára hamar elfelejtődött s megmaradt az, hogy a kiállítást „Nyíregyházán 1700-an nézték meg és 18 tárlatvezetést tartottam, ahol a résztvevők lelkesen fejezték ki örömüket: még sok ilyen színvonalas kiállítást szeretnének látni." (SOLTÉSZ 1969.) Ugyancsak 1969-hez köthető az emléktábla-állítás eseménye is. A Kossuth utca 22. szám alatti - azóta, sajnos, lebontott - szülőház falán elhelyezett márványlapon ez volt olvasható: „Ebben a házban született BARZÓ ENDRE (1898-1953) Barcelonai világkiállítás aranyérmese. Állította Nyíregyháza Város Tanácsa és a Megyei Idegenforgalmi Hivatal 1969." (BÖRCSÖK 2000.34.)