A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

Janó Ákos Hogy merted azt Barna Jancsi megtenni, Az anyádat egy kislányért megölni? Őrmester úr, ő volt én ellenségem, Nem engedte, hogy feleségül vegyem. Erdő szélén most faragják azt a fát, Amelyre a Barna Jancsit akasztják. Fúja a szél fekete göndör haját, Más öleli Barna Jancsi babáját. Más öleli, másnak ül az ölébe, Más legénynek kacsingat a szemébe. (Hermánszeg) Megy a kosár... A fonóban gyakorolt játékok egy részét a lányok és legények közösen, más részét a legények maguk között játszották. Közös játékra csak bizonyos fonalmennyiség megfonása után kerülhetett sor, akkor is előbb olyan játékot kezdtek, amelyet munka közben is folytathattak. A mozgással, helyváltoztatással járó közös fonójátékokra jellemző, hogy többségükben csak egy-egy lány, illetve legény aktív szereplését kívánták, mialatt a többiek folytathatták a munkát. A játék a hosszú ideig végzett, azonos testtartást, azonos, beidegzett mozdulatokat kívánó munka közben változatosságot, felfrissülést és felüdülést jelentett a lányok számára. Feloldotta az elmerevült testrészeket, új erőt, lendületet adott a további munkához. A mindenkit egyformán foglalkoztató játékok idejére felfüggesztették a fonást. A játék heve és lendülete gyakran elragadta a fiatalokat, ilyenkor aztán a fonás nem is haladt. A szülők elfogadták ajátékok szükségszerűségét, de nem szerették, ha a fiatalok nagyon belemerültek, s a fonóba is inkább a játék miatt jártak. Mondogatták a lányoknak: - Mi szükség van arra a sok játékra?! - Jobb volna, addig egyet nyújtanál! (Egy nyújtás - a fonalnak újra feltekerése az orsóra.) Rendesen a lányok három játék után nem is kezdtek újat, hanem a fonáshoz tértek vissza (LUBY 1939.240.). A közös játékok általában a fiatalok közötti közvetlen kapcsolatok létrejöttét szolgálták. Erre legalkalmasabbak voltak a párválasztó játékok, amelyekben a lányok és legények egymás iránti vonzalma is megmutatkozott. Az egy helyben, munka közben gyakorolható játékok között leggyakoribbak voltak a Megy a kosár... típusú párbeszédes játékok. Ezeket a lányok a legényekkel együtt játszhatták. A fonó egyik tagja valakinek azt mondta: - Megy a kosár! A megszólított erre megkérdezte: - Mi van benne? - Szép fiú, szép lány. -Adj egyet! - Adok egy szőkét, meg egy barnát, melynek kezdőbetűje C. M. Ajáték kezdője egy legényre, illetve lányra gondolt, s nevének kezdőbetűit adta meg. - Mit adsz neki enni? A kérdezett aszerint, hogy az általa gondolt személy mennyire volt kedves számára, kedvelt ételt nevezett meg, vagy halandzsa ételnévvel válaszolt: - Húslevest! - Habámbusz levest! - Érándus levest! - Haprecsórét! A megszólított tovább kérdezte: - Hová fekteted? Szintén szimpátia szerint hangzott a válasz: - Ágyra! - Földre! - Ágy alá! - Ki mellé? - Én mellém! - Te melléd! - Hova jusson? - Mennybe! - Pokolba! A kérdezőnek eddig ki kellett találni, hogy ajáték kezdeményezője kire gondolt. Ha eltalálta, ő folytatta a játékot: - Megy a kosár!... (Porcsalma - általános.) 164