A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban A lányok énekelték, amikor érkezésük előtt a legények az ablakon leselkedtek be a fonóba: Kukorica, édes málé, Nincs szebb élet, mint a lányé; Ha lefekszik az ágyába, Csöndesen alszik álmába'. De a legény, mint a kutya, Kóborol egész éjszaka; Az ajtóról az ablakra, Faggyon oda az ajaka! A lányok énekelgették, de néha visszájára fordítva a legények is átvették a következő nótát: Meg kell, meg kell, meg kell a legényt becsülni, Tüzes vasra, gerebenre kell ültetni. Mert a legény rohadt gomba, Kilökjük a, kilökjük a szemétdombra! Meg kell, meg kell, meg kell a kislányt becsülni, Aranyszékbe, bársonyszékbe kell ültetni. Mert a kislány rozmaringszál, Hajlik mint a, hajlik mint a gyenge nádszál. A legények kezdték a dalt, majd a következő strófában a lányok válaszoltak rá tréfás hangon: Ezt a kislányt ne vedd el, ne vedd el, Nem győzöd meg selyemkeszkenővel. Kilencet köt fejére, séj-haj anyakára, Tizediket karcsú derekára. Ezt a legényt ne vedd el, ne vedd el, Nem győzöd meg lekváros kenyérrel. Kilenc karéjt eszik meg egyszerre, Tizediket fogja a kezébe. Régi eredetű csúfolódó nóta lehet, s valószínűleg elferdített, frivolizált változat az alábbi szöveg: Nézz ki babám az ablakon, Ki megyén a kövesúton. A szeretőm megyén rajta, Csíkos a bugyogó rajta. Erre gyere, ne menj arra, Jobb út van erre, mint arra. Erre gyere, szívemnek a fele, Felét egye meg a fene! 157