A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban Búzát vittem a malomba megőrni, De a molnár nem akarja megőrni. Molnár uram, őrje meg a búzámat, Én meg addig ölelem a babámat. (Túristvándi) Mit ér nekem a tisztaberki határ, Ha nincs benne, akiért a szívem fáj. Kishodosi határ felé ha nézek, Ott van, akit igazán szeretek. Nem messze van Kishódos Berekhez, Annyira vagyok én a kedvesemhez. Amennyire van az ég a földtől, Annyira vagyok én a szeretőmtől. (Tisztaberek) Fölényes magabiztosság, örömteli életérzés fejeződik ki az alábbi dalban: Csaplárosné lánya, Trézi, Nem akarja a bort mérni; Válogat a réziccékbe. Melyik illik a kezébe. Úgy hívják a libát: őke, Csaplárosné lánya szőke. Édes annak zúza, mája, Piros mind a két orcája. (Túristvándi) Büszke öntudat, legényes hetykeség árad a következő dalból: Betyár vagyok, betyárnak születtem, Még a dajka sem sokáig volt velem. Úgy nőttem fel az erdőben, mint gomba, Szeretőm volt nyolcesztendős koromba. (Porcsalma) Még azt mondják nékem a szószólók, Hogy még nekem szép szeretőm sose volt. Pedig teljes világéletemben Gyönyörködtem sok szép szeretőmben. Még azt mondják nékem az irigyek, Tartottam szeretőt eleget. Ha tartottam, megszenvedtem érte, Kutya világ ne hányd a szememre! (Szamosangyalos) 151