A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Néprajz - Janó Ákos: A társasösszejövetel szokásai, élő néphagyományok Szatmárban a XX. század közepén. A fonó

Janó Ákos Az egyedüliség kínos érzéséből, a szerelemben az egymásra találás iránti vágyból fakadnak a következő dalok: Az én babám lila szín ruhája, Rászállott a harmat az aljára. Verd le babám, verd le a harmatot, Vedd le a szívemről a bánatot. (Hermánszeg) Sólyom madár rakja fészkét a sziklán, Bent a völgyben búsan nézi egy kislány. Könnyű neked sólyommadár, van párod, Kivel ezt a nagyvilágot bejárod. (Hermánszeg) A lányok dalaiban a szerelmi érzések ritkábban tárulnak fel hasonló nyíltsággal és őszinteséggel, de erre is vannak példák: Fehér gulya kolompja szól a réten, Barna legény üzent hozzám a héten. Ne üzengess barna legény, hiába, Másnak nyílik az én szívem virága. (Hermánszeg) Este jár a hajdú a faluba, Megfogja a kislányt a kapuba. Eressze el a karom, A babámat akarom Megölelni. (Általános) Személytelenebb, lányok-legények szájára egyaránt illett a következő dal: Kiskertemben tónak válott a harmat, Az én babám abba fogja a halat. Hálójába engemet is belekerített, Rabja lettem, szabadulni nem lehet. (Hermánszeg) Túl vagy rózsám, túl vagy a Tiszán, Én meg erről vagyok a partján. Bárcsak egy madárszót hallanék Kitől a rózsámnak üzennék. (Porcsalma) A lányok és legények egyaránt énekelhették a szintén általánosabb, személytelenebb felelgetős dalokat is: Hosszú farkú fecske, paládi menyecske! Séj, honnét jöttél ide, az idegen földre? Nem jöttem én gyalog, kis pej lovam hozott, Séj, mind a négy lábáról a patkó lehullott. (Hermánszeg) 152