A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 45. (Nyíregyháza, 2003)

Régészet - Székely Zsolt: Kiegészítés Délkelet-Erdély kora bronzkorának relatív kronlógiájához

Kiegészítés Délkelet-Erdély kora bronzkorának relatív kronológiájához majd később a késő vaskorban is. Agömbamforás kultúra emlékei a Cotofeni I. - Kolozskorpád műveltséghez tartozó rétegből kerültek elő. Az anyag viszonylagos kis száma arra utal, hogy ebben a rézkori környezetben importként kell kezelnünk és az akkori, a Kárpátok két oldalán élő törzsek közti cserekereskedelmet bizonyítják. A termőtalaj alatt képződött töltésréteg különböző korok kerámiáját tartalmazza. A Bajka Ferenc kertjében előkerült település ezidáig az első, amely a gömbamforás kultúrához köthető, és így annak jelenlétét bizonyítja a Kárpátokon belüli térségben. Sepsiszentgyörgy-Árkos (Sf. Gheorghe-Arcus, Kovászna megye) 2001 nyarán Médel Lóránd, a kolozsvári egyetem régészhallgatója terepbejárás során Árkos és Sepsiszentgyörgy között, az Árkos patak egyik déli teraszán egy Cotofeni I. - Kolozskorpád típusú települést talált, amelyre a bronzkor középső szakaszában, egy Wietenberg kultúrás népesség telepedett. A martból összegyűjtött gazdag kerámiaanyag - amely erre a kultúrára jellemző - egy közepes méretű, lapos fenekű, enyhén kifelé hajló peremű, kupa alakú edényt is tartalmazott, amelynek anyaga szemcsés kaviccsal van keverve és téglavörösre égették. Az edény falát préselt, bemélyített vízszintes vonalak díszítik, amelyek függőleges csíkokat képeznek a peremtől a fenékig (IV. tábla 3.). Ez az edény anyaga, valamint díszítése alapján ugyancsak a gömbamforás kultúra termékének tulajdonítható. Hozzá hasonlót a moldvai Mastacänben talált sír tartalmazott (MIHÁILESCU-BIRLIBA 2001. 174. Fig. 6:2.). A Cotofeni I. - Kolozskorpád környezetben való megjelenését, akárcsak Albisban, itt is importként kezelhetjük. A fent bemutatott három leletből a következő következtetéseket vonhatjuk le: Amint ismeretes, a gömbamforás kultúra elemeinek eredetéről és elterjedési területéről már sokat vitatkoztak a szakemberek. Többször felvetődött a kérdés, hogy nyugatról keletre vagy fordított irányban vándoroltak. A lengyelországi csoport korábbisága az Oderától nyugatra elhelyezkedővel szemben szintén tudományos viták tárgyát képezte. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a gömbamforás kultúra megjelenése és fejlődése az ún. „tölcsér alakú edények műveltségének" (Trichterbecherkultur- TBK) peremvidékére tehető, és valószínűleg a klíma változásával függ össze (BEIER 1988. 84-85., 87.). Kronológiai és kulturális szempontból bebizonyosodott, hogy a lengyelországi csoport sírjai a legarchaikusabbak, a legnagyobbak és ezek fedik le a leghoszabb időintervallumot is (WEBER 1964.189., SZMYT 1998.228., CZEBRESZUK 1999.240. Fig. 1). Több fejlődési fázisát határolták el. A legrégebbi csoportja - az északnyugat-lengyelországi - azonos korú a TBK Wiórek fázissal, míg a zsinegbenyomásos díszítés a III. fázisban jelenik meg és folytatódik a IV-ben is. Ezen a vidéken a gömbamforás kultúra emlékei a zsinegdíszes kerámia második fázisa előtt kezdenek eltűnni (UnyeticeAunjetitz) (WISLANSKI 1966.260-261). Az Oderától nyugatra kialakult csoport jobban ismert. Megállapítást nyert, hogy korban megegyezik és együtt él a zsinegdíszes kerámia korai fázisaival (Mansfeld és Schönfeld csoport), amelyet a harangedények kultúrája (Glockenbecherkultur- GBK) és az Aunjetitz kultúra követ (FISCHER 1953.175.). A gömbamforás kultúra keleti csoportjának emlékei egyidősek a lengyelországi csoport IIb - Illb (részben) fázisával, valamint a nyugati csoport megfelelőivel (B és C) (SULIMIRSKI 1968.40-42., 53., 92.). Agömbamforás kultúra keleten a sajátos műveltségű késő neolitikumi csoportok időszakában terjedt el. Ilyen volt például a Cucuteni (B) - Erősd - Tripolje (C I - y É C II - y II) műveltség komplexum (MANTU 1998.147-148). 115