A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Könyvismertetés - Bader Tibor: Josif V. Kobal’, Bronzezeitliche Depotfunde aus Transkarpatien (Ukraine). Prähistorische Bronzefunde Abteilung XX, Band 4. Franz Steiner Verlag, Stuttgart 2000, 120 oldal és 114 tábla. ISBN 3–515–07182–2

Josif V. KobaT, Bronzezeitliche Depotfunde aus Transkarpatien (Ukraine) 1986-90 között vállalkozott a Kárpátaljai Honismereti Múzeum gazdag bronzgyűjteményének közzétételére és a teljes Kárpátalja területén előkerült depók rendszeres összegyűjtésére és monografikus feldolgozására. 1990-ben elkészült a kézirat, melyet e sorok írója a táblákkal egyetemben a PBF frankfurti szerkesztőségében még frissiben láthatott és átlapozhatott. Időközben Kobály József az elmúlt tíz évben kiegészítette munkáját az újonnan előkerült leletekkel, kibővítette az új szakirodalommal és közben egész sor tanulmányt tett közzé Kárpátalja bronzkoráról (a fontosabbak: KOBÁLY 1996., KOBAL' 1997., KOBAL' 1998.). Kobály József könyve szerkezetileg három jól elhatárolt részre tagolódik. Az első - a „Bevezetés" - metodikai, terminológiai kérdéseket, a munkaterület földrajzi fekvését és geológiai, valamint természeti feltételeit, a kutatás történetét, a depók időrendi helyzetét, kulturális hovatartozását, valamint előkerülésük körülményeit és jellegét tárgyalja (1-26. oldal). A második részben sorolja föl a szerző a bronz raktárleleteket tárgycsoportonként (edények, fegyverek, szerszámok, ékszerek) és taglalja ezeken belül az egyes tárgytípusokat (27-72. oldal). A harmadik rész a depók részletes katalógusa (73-107 oldal). A könyv végén találjuk a megszokott mutatókat (a szakirodalmat, a múzeumok és gyűjtemények jegyzékét, a helységnévmutatót) (110-120. oldal). A könyvhöz tartozik 114 tábla, ebből 103 a tárgyak rajza, a többi a depószériák elterjedési térképe. A bevezetőben röviden - mindössze egy oldal terjedelemben - foglalkozik a szerző a kutatás történetével (4-5. old.), annál inkább alapos a depók leletkörülményeinek elemzése. A depóleletek nagy része a hegyvidéken került elő, a hágók környékéről is ismertek, illetve az ezek irányában haladó utak mentén. Ugyanakkor magában az Erdős Kárpátokban a hágóknál nem kerültek elő sem depó-, sem szórványos leletek (BADER 2001.). Meglepő, hogy a 171 közölt depóból mindössze hatnak ismertek a közelebbi leletkörülményei, illetve a tárgyaknak a fekvése, elhelyezése. Ez utóbbi szempontból különösen fontos a kardok elrejtése egy meghatározott pozícióban. A szerző fontos megállapítása, hogy a kárpátaljai raktárleletek nem túlságosan nagyok, átlag 10-50 bronztárgyat tartalmaznak. Olyan nagyméretű depók, mint pl. az erdélyi Uioara de Susról/Felsőmarosújvár származó teljesen hiányoznak annak ellenére, hogy itt is ismertek a törött tárgyakat tartalmazó „műhely-leletek". Egyetértünk a szerzőnek a depók két nagy csoportba - homogén és vegyes depók osztásával, valamint az első csoport alfelosztásával: ékszer-, fegyver-, edénydepók. Komplikáltabb a vegyes depók hat típusba sorolása, illetve a kritériumok meghatározása. Például a második és a hatodik típusra egyaránt az eszközök magas százaléka jellemző. Túlságosan röviden tárgyalja Kobály József a depókban lévő tárgyak állapotát (12. old.). Véleményem szerint százalékos megoszlásban kellett volna kimutatnia az épen maradt és töredékes darabok megoszlását, valamint a töredékek arányát a depókhoz és az egyes tárgytípusokhoz képest. További elemzést kívánt volna, melyek voltak véletlenül, melyek szándékosan eltörve. E tényből következtetéseket lehetett volna levonni a depók esetleges rituális jellegére. Ettől eltekintve - véleményem szerint - helyesen elemezte a szerző a kárpátaljai depók jellegét (Deutung), nyitott kaput hagyva a későbbi kutatásoknak: mi az, ami valóban profán, és mi az esetleg rituális jellegű lelet.