A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Könyvismertetés - Bader Tibor: Josif V. Kobal’, Bronzezeitliche Depotfunde aus Transkarpatien (Ukraine). Prähistorische Bronzefunde Abteilung XX, Band 4. Franz Steiner Verlag, Stuttgart 2000, 120 oldal és 114 tábla. ISBN 3–515–07182–2

Bader Tibor A XIX. század második felében a Máramarosban előkerült valamennyi - mind a saját, mind a máramarosszigeti református lyceum gyűjteményébe került - bronzleletet Mihályi János gyűjtötte össze és tette közzé (MIHÁLYI 1865., MIHÁLYI 1883., MIHÁLYI 1892.). A század végéig előkerült kárpátaljai depóleleteket pedig Hampel József publikálta közismert munkájában (HAMPEL 1886., HAMPEL 1892., HAMPEL 1896. passim). A két világháború között, a rendszerváltozás után, miután a mai Kárpátalja Csehszlovákiához került, tovább folytak a régészeti - így a bronzkori - kutatások és közlések. Az első világháború után az első fontosabb munka Lessek Ferdinánd nevéhez fűződik, aki a kárpátaljai őskori - köztük a bronzkori - leleteket foglalta össze művében (LESSEK 1922.). Inkább egy rövid összefoglalásról van szó, mint eredeti értékelésről, így a további kutatást sem befolyásolta lényegesen. Néhány év múlva újabb összefoglaló látott napvilágot Jaroslav Pasternak tollából Kárpátalja őskoráról (PASTERNAK 1928.), valamint a Hallstatt kori időszakról (PASTERNAK 1930.). E munkák sem határozták azonban meg a kutatás további irányát. Sokkal fontosabbak - elsősorban a bronzkor kutatása szempontjából - Jankovich József (JANKÓVICH 1931.) és a Zatlukál fivérek (ZATLUKÁL-ZATLUKÁL 1937.) írásai: a kárpátaljai őskori kutatás tudományos igényű összefoglalásai. Új depóleleteket közölt még J. Borkovskij (BORKOVSKIJ 1935.). Ugyancsak bőven foglalkozott a kárpátaljai leletekkel jelentéseiben és összefoglaló munkájában J. Eisner (EISNER 1933.). A második világháború idején további két összefoglaló munka látott napvilágot P. Szova-Gmitrov tollából (SZOVA-GMITROV 1942., SZOVA-GMITROV 1943.). A háború után - az ötvenes és hatvanas években - F.M. Potusnyak, K. Bernjakoviö, V.l. Bidzilja és Sz.I. Penjak munkássága nyomta rá bélyegét a kutatásra. F.M. Potusnyak tanulmányt közölt a Bilkiben/Bilke előkerült depóról (POTUSNYAK 1954.), majd könyvet írt a bronz- és vaskori kutatásról (POTUSNYAK 1958.). K. Bernyakoviö kárpátaljai bronzleletekről szóló német és szlovák összefoglalója alapul szolgált a további kutatásokhoz és évtizedeken át nélkülözhetetlen maradt (BERNJAKOVIC I960., BERNJAKOVIC 1961.). Sz.I. Penjak főleg az újonnan előkerült depóleleteket (Kolodnoe/Tőkésfalu, Negrovo/Maszárfalva, Csinagyievo/Szentmiklós, Kriva/Krivá) tette közzé, melyek igen fontosak voltak Kárpátalja bronzkorának értékelése szempontjából (PENJAK-§ABALIN 1964., PENJAK 1966., PENJAK 1968., PENJAK 1972., PENJAK 1983., PENJAK 1991.). E depókat viszontlátjuk Kobály József összefoglaló munkájában. A hatvanas évek elején lépett színpadra az idén hetvenedik születésnapját ünneplő E. Balaguri, a kárpátaljai bronzkori kutatás doyenje, akinek munkássága az egész bronzkorra és a kora vaskorra kiterjedt. Behatóan foglalkozott több mint nyolcvan tanulmányban, cikkben, közleményben a kárpátaljai bronzkori és kora vaskori kultúrákkal (Felsőszőcs, Ottomány, Gáva), valamint a depóleletekkel. Munkájának megkoronázását jelenti nemrég megjelent összefoglalója, doktori disszertációja (BALAGURI 2001. - lásd itt irodalmi munkásságának jegyzékét!). Ezek voltak fő vonalakban az előzmények, melyek alapul szolgáltak a depóleletek monografikus feldolgozásához. A fiatal kutató régész nemzedéket képviselő Kobály József a Kárpátaljai Honismereti Múzeum munkatársa. Kutatásának fő területe a bronzkor, de munkássága kiterjed Kárpátalja egész őskorára, sőt történetére is. Ami a recenzált könyv születését illeti, a szerző részéről nem előzték azt meg a „szokásos" előtanulmányok, cikkek, ahogyan oly sok kutató esetében ezt megfigyelhetjük. Kobály József a kezdet kezdetén nekivágott a nagy munka megírásának, 396