A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Könyvismertetés - Bader Tibor: Josif V. Kobal’, Bronzezeitliche Depotfunde aus Transkarpatien (Ukraine). Prähistorische Bronzefunde Abteilung XX, Band 4. Franz Steiner Verlag, Stuttgart 2000, 120 oldal és 114 tábla. ISBN 3–515–07182–2

Josif V. KobaT, Bronzezeitliche Depotfunde aus Transkarpatien (Ukraine) Prähistorische Bronzefunde Abteilung XX, Band 4. Franz Steiner Verlag, Stuttgart 2000, 120 oldal és 114 tábla ISBN 3-515-07182-2 Bader Tibor A bronzkor kutatása Kárpátalján több mint 150 évre tekint vissza. Az első lépések még a XIX. század első felében megtörténtek, 1832-ben Olhovicán/Vilhovcija/Egereske, 1833-ban Kanorán/Kanora kerültek elő depóleletek. A forradalom után megindultak az „igazi" régészeti kutatások, melyeknek megalapítója, atyja kétségtelenül Lehocky Tivadar (1830-1915) volt, akinek nagyfokú műveltsége, történelmi tudása az ország határain túl is ismertté tették a nevét. A Kárpátalja régészeti leleteiről szóló első cikkeit az Archaeologiai Közleményekben, majd az Archaeologiai Értesítőben tette közzé. Az Archaeologiai Értesítő első számában (1869-ben), az „Archaeologiai levelek" rovatban az első, majd a negyedik levél származik Lehoczky Tivadar tollából a klacsanovói/Klacsanó halom feltárásáról. Ettől kezdve rendszeresen tudósított - főleg Bereg megye - régészeti leleteiről, ezen belül is első sorban a bronzkoriakról. Közleményeinek száma haláláig meghaladta a százat (BANNER-JAKABFFY 1954. passim). Kutatásait az „Adatok hazánk archaeologiájához, különös tekintettel Beregmegyére és környékére" című munkájában tette közzé (LEHOCZKY 1892., LEHOCZKY 1912.). Bereg megyéről szóló monográfiája - melyben bőven tárgyalja a régészeti leleteket is - 1918-ban jelent meg, sajnos több hibával. Éppen ezért fontos a kritikai értékeléssel és jegyzetekkel ellátott új kiadás, melyet Kobály Józsefnek köszönhetünk, s amely „Történelmi kalászok" címen magyar nyelven és ukrán fordításbanjelent meg (LEHOCZKY 1997.). Lehoczky magángyűjteménye egyike volt a legjelentősebbeknek az akkori Osztrák-Magyar Monarchiában, mely ma a mukacsevoi/Munkácsi Honismereti Múzeum, valamint az uzsgorodi/ungvári Kárpátaljai Honismereti Múzeumban található. E sorok írójának megadatott, hogy 1999-ben e gyűjtemény fontosabb darabjait láthassa. Lehoczky közlései általában a kutatás, és főleg a bronzkor megismerése szempontjából ma is forrásértékűek. Dolgozataira jellemző, hogy nem kommentál, értékel. Legfőbb erénye, hogy tárgyilagosan és pontosan közöl, így információira ma is lehet építeni. Gyűjtéseinek és közléseinek eredményeit látjuk beépítve Kobály József kötetében. Az első világháború előtti időszakból meg kell még említenünk Mihalik József kutatásait, melyek Kárpátalján főleg Ugocsa megyére korlátozódtak (MIHALIK 1891A., MIHALIK 1891B.). O végezte el az első ásatásokat a bujánházai/Boinesti (Románia) „Béla-vár" nevű hegynyúlványon fekvő erődített bronzkori településen (MIHALIK 1892.), ahol később - 1970ben - e sorok írója végzett ásatásokat (BADER 1978., BADER 1979.). 395