A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Margócsy József: A civil Jósa

Margócsy József véleményét a Kállayakról, védte Kállay Ákost, aki egyébként Jósának nemrég elhunyt sógora volt. Mikszáth hosszú, gondosan felépített magánlevélben válaszolt, példákkal utalva a költői szabadság gyakorlatára. Mégis, megígérte, hogyha netán újra kiadná ezt az írását, a családnevet megváltoztatja. így is lett: amikor ez a beszéde majd a Demokraták c. kötetben újra sajtó alá került, már Málnay volt a család neve ( MARGÓCSY 1993. 659.). Nyíregyháza képviselőtestületének 1894. évi szeptember 22-i jegyzőkönyve szerint Jósa András arról kért és kapott hatósági bizonyítványt, hogy neki városi, csupán saját lakhelyül szolgáló házán s egy fél nyilas, jövedelmet nem hozó szőlőn kívül egyéb vagyona nincsen, úgyhogy hat leányból álló családját tiszti fizetéséből tartja fenn. Az igazolás arra szolgált, hogy nevezett Andrea nevű leánya a budapesti Angolkisasszonyoknál tanítónőképzős alapítványi helyre juthasson. (SzSzBMÖL V.B. 186, XIII. 958.) Legkisebb leánya, Jolán írta meg édesapja részletes életrajzát, ebben említette, hogy amikor a megyeháza szomszédságából a Malom utcai házukba költöztek sok panasza volt apjának a csatornázatlan utca közlekedési lehetetlenségei miatt. Apjának Piszkolódás című, a Nyírvidék 1916. március 16-i cikkét idézte és magyarázta. Eszerint ezt az utcát talán azért nevezik így, mert hát ebben az utcában van annyi víz, amennyi elhajthatna egy műmalmot. „A házam előtt elterülő mocsárnak, mely záporesők alkalmával tóvá avanzsírozik, melyen unokáim, míg kisebbek voltak, csónakáztak is, lefolyása nincs, kedvenc kaszinója az éjjeli zenét szolgáltató békáknak és maláriát terjesztő szúnyogoknak. Büszke is vagyok arra, hogy én és családom vagyunk a kininnek Nyíregyházán a legbuzgóbb fogyasztói. " Jolán azzal végzi, hogy apja illedelmes beadványt szerkesztett a polgármesterhez, amelyben a háza előtt elterülő pocsolyára horgászati engedélyt kért. (JÓSA 1934. 345-346.) Jósára is, a csatornázatlan város közállapotaira is jellemzőnek tekinthető, hogy ugyanilyen horgászati engedély kéréséről szól egy korábbi anekdota, amikor még gyakran kocsikázott a kallói (ma Szent István) utcán, és a (mai) Luther ház előtti útkereszteződésnél keletkezett feneketlen sártengerre kért (volna) Jósa halkitermelési engedélyt... Frankfurt am Main-ban a világhírű dómba vetődtem, ahol Nagy Károlytól kezdve a német császárokat... koronázták. Be marhák voltak a régiek, akik azt mondották, hogy „Dulce et decorum est pro patria móri", magyarul „édes és tisztességes a hazáért halni". Ezt az ostobaságot „ helyreigazította " a mostani Vilmos német császár, mert a szentírásnál hitelesebben hangoztatja, hogy a császárért dicsőség meghalni, de azért megengedi azt is, hogy - mellékesen — a hazáért is megtehetik ezt, ha kedvük tartja. (JÓSA 1906. 60.) Ulmban most a „secesszió" világát éljük. A secessziónak magyar fordítása Marton lexikona szerint „félremenés, elmenés, eltávozás, elválás ", egyszóval abnormis állapot, oldalba rúgása a réginek, bármilyen szép legyen is az. Bámulatos dolog, hogy vannak emberek, akik ezen perverz iránynak a hívei. A Wagner-féle zene, amelyben csak itt-ott van elvétve egy kis melódia, de főképpen nem egyéb, mint egy harmonikus lárma, és amely zene reclamjának a renegát Liszt Ferencz verte a nagy dobot, most már besuggerált zene-créme, mert hát egy bolond százat csinál. A festészet terén is akadnak megvadult műérzékesek, akik a spinóttal festett Vaszary és Rippl-Rónai-féle torzképekben gyönyörködnek, akik a természetnek hű másolását ízléstelennek tartva, nem érdemesebbek egyébre, mint arra, hogy őket a művészek sorából töröljék, aminek ideje előbb-utóbb biztosan befog következni. Az efféle legények csak a jó ízlésnek kificzamítói. (JÓSA 1906. 149.) 378